2007. augusztus 6., hétfő


Nahát. Mennyire furcsa az otthon, hogy ittez a nagy és hangos család, ahol enni sem tud az ember csukott szájjal, mert védenie kell magát édes rokonai piszkálódásaitól, vagy csak csöndben ülni, és várni reggelig, hogy újra jöjjenek, és együtt felegyük a készleteinket, mert az evés és a családi összejövetelek elválaszthatatlanok, úgy, mint bármelyikünk a családból magától a családtól. Ez annyira szép. Csak edződnie kell itt az embernek, dehát mi beleszülettünk, és szerintem szeretjük ezt. Na. Most is ezvan, különbenmeg tegnap keveredtünk haza Kapolcsról, ezért most a Manu Chao elmarad, pedig.pedig. Ja. Egy pár tőmondatot szúrok közbe, hogy lenyűgözzem vele Jé. Mikit. Így. Mintha azt a művészetek. Völgyés beszámolót. Is én írtam volna. Naigen. Azmeg megintcsak jóvolt. Fagyni megfele a sátorban. Négy gatyában meg öt pulóverben. Meg sálban. Kapucnival. Naigen. Mi is arra gyúrunk, hogy feléledjünk a hibernálás után, merthogy örökké fogunk élni, feltéve, hogy mostanság kitesszük szervezetünket a hidegnek, meghát itt nincsenek olyan habfürdős lékelt tócsák minusz negyven fokkal a lábad alatt.
Aztán. A szülők persze úgy küldenek el ilyesféle helyekre, hogy ne igyál, ne drogozz, és hát persze ne fiúzz be nagyon. Mintha bármelyiket is megtenném. Néha már igazán fájdalmas amikor a párkapcsolatokkal rontják el az étvágyamat. Bár nemis. Nevetünk Nevetünk. Itt is ezvolt a kérdések között az első, naés volt valami fiú. Persze. Csak az ember ne szólít le idegeneket. Na ilyen az élet. Ja! Annapajtás!!! Gratulál a névtelen páros csoportulás. Nagyon feldobtad a napjaimat az üzenteddel. De. Majd mellesleg, ha bárki is kívánja, (de komolyan, írjon bátran Miki, meg Eszter is, ha szeretnék, hogy adott témákról nyilvánítsak véleményt) akkor majd egyszer külön írok egy ilyen szart a párkapcsolatokról, mert ebben az életkorban ez mondjuk úgy, mozgatórugó.
Ésmost kibillentem, mert pénzt keresek közben gondolatban, de úgyse fog menni ez a dolog, hogy egy nap alatt szerezzek egy napijegyet erre a kurva szigetre, ami nagyon drága mellesleg, de hát Manu Chao...Bárha Travis vagy Portishead vagy Tryo lenne, akkor az üres kádban feküdnék, ha nem jutnék ki.
De nem, az ereimet soha nem vágnám fel. Merthát felveszem a versenyt Mikivel (mihalicsanno) a mennyországba jutással kapcsolatban. És. Öngyilkossággal már alapból ki van zárva, hogy felkerüljek. Mindegy. Meghalni megkell, megmár nő a tokánk is idővel, tehát legyünk még ma szépek, holnapra úgyis vének leszünk. De. Ha idősen halunk meg, akkor ráncos angyalok leszünk? Hú. Már előre félek. Meghát, Marylinnek sem kellett tartania az öregedéstől. Még szpvolt, amikor elment.

naigen. Erről is van az az elmélet. Amit majd megint máskor, mert annyira sokat szoktam írni, hogy ugyan kinek van annyi ideje, hogy elolvassa. Mint egy képeskönyv. A képeket nézik, mert az könnyebb, de szerintem is. Nem szeretek annyira olvasni, az írás, a rizsa meg kit érdekel. Jut eszembe, A rizsa fagyi a kedvencem, de nem kapok seholsem. Meg biciklizni is nagyon szeretnék, de ellopták azokat a kis aranyosokat.

Keserű a sors, de szép az élet!

Ezaképmeg ilyen régi. Mert szeretünk legozni Mickával, és régebben valami képekből összerakott filmet csináltunk, ozt ez abból egy darab. Annyira nosztalgikus...