Moonwalker.

Az HBO-n (most kicsit elgondolkodtam, hogy ezt hogyan is írjam ide, a HBO vagy az HBO...) reggel Michael Jackson filmje ment. És én megnéztem. Ezt követően nem tudom, hogy mire véljem a dolgot. Mások még próbálkoznak élvezetes filmet gyártani? Azt hiszem ez mindent felülmúlt. Ugyanis értelme nem sok van, csak annyi, hogy Jacko a hős, és tánc után gépfegyverrel szétlövi az ablakban álló gonoszokat, aztán táncol tovább, majd transformers formát ölt, és kivégez egy ádáz drogdíler bandát, akiknek szuperatomfegyvereik vannak, és megmenti a három kisgyereket, akik istenítik őt. Persze eközben ne feledkezzünk meg a hangjáról sem. (Volt valóságalapja a Jeffersonsnak.) A filmet MJ klipjei teszik színesebbé. És az egyedi mozgása. Egyszóval (mármint többel). Minden benne van, ami kell. JÉZUSOM!

Most éppen banánturmixot kanalazgat egy whiskys pohárból. Ha tehetné, mindent így "inna". Akkor sokkal tovább tart, és például a meleg ta, amit nem szeret, kihűl, mire kikanalazza az egészet a vörös bögréből, tehát a végeredmény végeredményben megfelelő. Itt ki kell térnem arra, hogy szerinte egy kanállal nem ihatunk vagy ehetünk? meg két különböző származású italt. Sőt. Vajas késsel a lekvárba sem nyúlhatunk bele, de ez alapvető, csak megesett az ellenkezője is a dolognak.

Egy hosszú nap után Mihaliccsal meg Dommal hazamentek. Ekkor körülbelül hajnali fél kettő volt, mert a városhatár messze esik a belvárostól. Ilyenkorra az ember éhes lesz, és ez most sem történt másként. Ettek. Mihalics ribizlilekvároskenyeret, Dom először semmit, aztán ribizlilekvárt, őmeg sajtosvajaskenyeret. (bár ilyenkor nem szabad enni, de a gyógyszert be kell venni...) Megbeszélték a napot, a ház lakói már aludtak, így csöndesen beszélték meg a napot, semmi fennakadás nem volt, de akkor...
Mihalics a vajas késsel akart belenyúlni a lekváros üvegbe. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez lehetetlen. A mozgások hirtelen lelassultak, ő elvette Mihalicstól a kést, ami VAJas volt, és hihetetlen drámaian lassú mozgással egy közepes méretű tiszta kanalat adott a kezébe, amit már előre kikészített. A megkönnyebbülés szinte kézzelfogható volt. Mihalics csodálkozása is.
Hogy mi? A lekvárhoz külön kanál jár?
ÁÁÁ.
Amíg van kanál, addig mindenhez másikat kel használni. A végén még bepenészedik a lekvár. ÚÚÚ.
Nálunk ilyen nincs.
MI?
Nálunk se igazán.
HOGY?
De most van.
KKK.

Aztán folytatták az evést, és további beszélgetést különösebb történések nélkül. Később pedig aludniuk is kellett, mert a holnapi nap már hétkor elkezdődött.

Bild: Michel Jackson a bizonyos Liznek emelt oltárában csónakázik (Karcsi és a csokigyár), ami egyébként a testére épült vidámparkban található. Mihalicsról nem tehetünk közzé képet.

Mi volt, mi van és mi lesz.

Elképzelése szerint tévét nézni könnyebb, mint ezt kitalálni. Persze egy ilyen nap elgondolkodtató.
Ilyen napkon eszébe jutottak olyan dolgok, amik a világ születéséhez kapcsolódhatnak,
vagy megmagyarázzák az élet értelmét, de a másodperc töredéke alatt elfelejtette. Natürlich.
Ugyen abban a pillanatban nem is foglalkoztatta nagyon a villanás fontossága az agyában, de utána. Utána jutott csak eszébe, hogyha nem hagyta volna elveszni azt a gondolatot,
akkor most nem azzal vesztegetné az idejét, hogy megdöbbenve nézze a tévé képernyőjét, amin egy grúz bokszoló a fülével húz el egy helikoptert.
Elismerhetjük, hogy ezen fennakadni egyszerűbb ilyen formában, mint megfejteni mások gondolatát, és rájönni, hogy mi az élet értelme.
Persze attól retteg, hogy mások rendelkeznek a gondolatolvasás képességével. A tömegközlekedési ezközök a legrosszabbak. Ott az ember átgondolja átlagos napjait, de ki tudja, hogy merre kószál a titkosszolgálat, a gondolatrendőrség, és a KGB egy-egy embere? Ilyenkor egy dalt énekel magába. Azt a dalt, ami alapvetően a fejében jár állandóan,
ésha tehetné, énekelné is hangosan álló nap, de nem teheti, csak még hangosabban, és még artikuláltabban. Csak van, amikor a dudorászás nem segít, és valaki még megutdja, hogy megijedt a mellette álló embertől, mert olyan nagy az orra, és még bajusza is van, és megállónként tizennyolcszor köszörüli a torkát. Jesszus. És pont ő a gondolatolvasó. És előveszi az igazolványát, és gyorsan, diszkréte letartóztatja (dr. K.H.G-t), persze ellenállásnak nincs értelme, és ki sejti, hogy hová került?
Senki. Aztán belegondol abba, hogy éppen ezen gondolkozik, és a bajuszos és félelmetes
ember már két megállója leszállt (csak jött helyette egy szakállas), és tudatosítja magában, hogy:

gondolatrendőrség márpedig nem létezik!

Észrevettem, hogy egy ideje szöveggel illusztrálok, és nem pedig képpel a szöveget. És ez mostsem történik másként.
Najó, de.

Hát ki, ha nem te.

Ma egy utolsó nap van. És az idő pont ehhez igazodott. Esik, vagy amolyan nyálka lebeg a levegőben, miután már lezuhogott a víz. Ilyenkor az a jó, hogy a káposztásmegyeri aszfalt utakon tükröződik az odalent sétálók alakja a földön. És a főúton lebegő autóké is. És azért lebegnek persze, mert ha kicsit másképp nézzük, akkor tényleg lebegnek, és ezzel le is van zárva.
Egészségi szempontból vegyes, és érzelemdús napokat tudhat maga mögött. Még csak az elején jár, de kit érdekel. Leginkább a gyomorfájást nem. És annak is milyen, demilyen sok féle módja esett már meg vele. Szúró, szorító, égető, hasító, nyomott...Most pillanatnyilag csupán csak tisztában van vele,hogy van valami, persze lehet, hogy ismételten a hipochondrya áldozatául esett, de sebaj, vannak, akik szeretik a hathetes gyógyszeres kezeléseket. Merthát ilyenkor mondhatja az ember, hogy jajj, elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet, vagy, elnézést, nem ihatok, mert gyógyszert szedek (persze ezt akkor is mondhatja, ha mondjuk autóba kívánkozik az összejövetelt követően ülni) megaztis, hogy naponta háromszor kell bevenni a kapszulákat, a tablettákat napjában kétszer evés előtt félórával, az italba keverhető gyógyport evés alatt iváskor kell meginni, értelemszerűen és két hetente ellenórzésre kell menni, persze vizitdíj nincs. Neki még nincs. Éshát. Ilyesmiket mondani jó.
Tegnap még híradó is volt, Ünnepi zavargások. A nagymező utca és az Ó utca kereszteződésénél a rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel...blablabla. És jól felidegelte rajta magát. Ha dohányozna, akkor elszívott volna egy szállal, vagy egy dobozzal, attól függ, hogy meddig húzzák a rendkívüli híreket. Hát van ilyen? Vanhát. De minek? Hogy legyen min idegeskedni. Máskülönben higgadt ember. Csak ezek a nyomorult hírek, és a Barátok Közt. Kizökkentik a nyugalmi állapotból, és nem tud aludni éjszakánként. Elgondolkodik, és ki mer menni a fürdőbe a tükör előtt elhaladva úgy, hogy nem mondja bele, a kampókezet háromszor. Pedig milyen nagy a kísértés, csakhát ki meri megpróbálni. Ő sem. És még sokak nem. Aztán visszafekszik. Nem kap levegőt. jójó, akkor még nem alszik egy kicsit, de próbál. Hát nem megy. akkor olvas. Jajj, vajon mit. Valami shakespearet, vagy a Magyar kommunizmus irodalompolitikáját, esetleg a Valami történtet? Nem. inkább csak úgy néz kifelé az ablakon. mert nem sötétített be lefekvés előtt, ugyanis tudta, hog ma éjjel se fog aludni, alvás helyett nem fog olvasni hajnalig, mint tegnap éjjel, mert ismételni a múltat, ugyanmár, de snassz, és a tükör se nyeli el, hogy várakozhasson a következő balfékre, aki háromszor kimondja egymás után az ő becses kampókéz nevét, ígyhát, mivel furfangos volt, most nézheti a lámpafénytől narancssárgára színeződött lakótelepi éjszakát.
Aztán felkel a nap, és ő nem akarja látni se hallani, hogy rajta kívül már mások is ébren vannak, így belnyugszik a politikai helyzetbe, és újra elalszik, épp, mint tegnap reggel.

Így megy ez. Isten valamit elszámolt odafenn. De csak azért tette, hogy én nagyokat nevessek a sors fintorán...Hehehe. Most is nevetek. Kerülget a szívroham, és kezemlábam jéghideg. Nem olyan jó dolog ez akkor,amikor hevesen írni vágyik az ember.
Csodálkozom hát,hogy mik adódnak az életben. Mihalics, most aztán jól elbeszélnék melletted kristálycukrot eszegetve, és folyton Örkénnyel meg valami kretén rajzfilmmel példálóznék, folyton közbevágna valami a gondolatmenetbe, és azt sem tudnánk, hogy mit akarunk mondani,mert addigra már annyi mindenbe belekezdtünk, hogy ejj máris írtam négy sort róla. Most. Igen most. A Világ tökéletes. Hibátlanul, Este is van,hideg is van, lámpa is van. A történelem és a kémia is kevésbé tesz zaklatottá, csak az ábgeo kavar be egy kicsit, de sebaj, majd az is megoldódik, és végre karácsony lesz.
Bármilyen nap is van, és úgy érzem, hogy az karácsony előestéje, csak mondjuk Californiában. Vagy kilenc évvel ezelőtt. És sokszor arra is gondolok, hogy az mégmennyire jó volna, ha valóban kilenc évvel ezelőtt lenne, de aztán belegondolok abba is, hogy akkor megint átkéne élnem egy csomó dolgot. Rosszat is, jót is, és őszintén szólva semmi kedvem nincs hozzá. Persze bennem is ég a vágy,hogy megváltoztassak ezt-azt amolyan Orwell módra, visszamenőleg, dehát hogyan is csinálnám? Most eszembe jutott kedves Potter barátunk mágikus világa, éshogy a rossz emlékeket kitehtjük a merengőbe, de minek. akkor nem is lennének rossz emlékeink, mert én biztosan az összeset kiszedném az agyambólm de a többi ember nem. És őkúgysem úgy élték meg az olyan dolgokat, mint én, tehát annyira sok értelme nincs, max annyi, hogy engem személyszerint nem nyomaszt tovább Gülü halála. Bár asszem mást amúgyse nyomasztott. Aztán ottvan az időutazás. Ennek is mennyi formája lehetne. Meghát mi történne? Visszamegyünk, nem hagyjuk meghalni Gülüt, és visszajönnénk valahová, és Gülü élne? Akkor veszett az egész minden,ami eddig volt, kb törlődött az általunk megélt életünk. Ha "visszamegyünk" akkor nem oda megyünk, hanem valahová. Tehát ez sem megoldás. Csak akkor, ha ez nem így van. De sajnos időt utazni nem lehet.
Persze az idő nagy úr. Begyógyítja a Gülü elvesztésénél elszenvedett sebeket. És siessünk. Mert letelik. Igen az idő. Amelyik a miénk, csak olyan nehéz megszólalni (ezért is írok, de Mihalics esetében mostanság még nehezebb, nemde?) Vagy tenni valamit. Bár azthiszem, hogy tettem szegény Gülüért, csak úgy látszik nem eleget...Mindenütt a Carpe Diem-et nyomatékosítják, hogy ez mennyire jó. Hogy ne féljünk semmitől. De félni jó. Csak úgy simán félni, nem rettegni. Mert az rossz, persze az is jó, csak kicsit később,amikor kiderül,hogy áh, túlélem. Kíváncsi voltnék rá, hogy aki sulykolja belénk az élj a mának dolgot, az tényleg úgy él e. Ésha mindenki úgy tenne, akkor az se volna jó. Mennyi átgondolatlan öngyilkosság kerülne a hírekbe, mennyi bűncselekmény történne meg, milyen sokan látnák be, hogy hoppá, hiába voltam ellenállhatatlan, neki mégsem kellek, és belebetegszem a fájdalomba (ekkor jön az előbb említett öngyilkosság, hátha az a valaki belátja, hogy engem szeretett) de mit ér vele, az élet megy tovább, mertha így volna, senkisem törtődne az öngyilkosságokkal, mert túlzottan mindennapi cselekménynek számítana. Akkor akár tömeges önmérgezéseket is tarthatnának napszámmal, és így halna ki az emberiség.
Ellenben. Ha valaki akkora mázlista, hogy a bátorsága nem volt hiábavaló, akkor minden rendben. Az jó. Mindenesetre az a szerencsés nem éne vagyok, ígyhátmeg sem próbálok megtenni olyasmiket, amiket jelen esetben nem tennék meg. Majd inkább gonolok rá, és eljutok az öngyilkosságig (amit sohasem tennék), esetleg a sikerhez (ami sohasem történne meg)

De az élet szép, és kész.

Az Oktober Fest visszavár, de sajnos a halandók élete is. Még most is a német feliratokat keresem mindenütt és a maradék euóim számolgatása is itt lebeg a levegőben, csakhát...öt napos csoda, mindennek oda. Milrt nem gondolkodunk már a legelején, hogy egyáltalán el se kéne hagynunk az országot a büdös életbe, mert akkor vissza se kéne jönni, de nem. Holiday. Persze senki se bánja. Addig sem itthon voltam, és addig sem láb alatt, és nemhiába nem telefonáltam. Onnantól kezdve nem érdekelt, hogy itthon mi van, vagyhogy van-e egyáltalán valami. Aztán a kocsiban már a kurvás szakasznál, ahol az előttünk lévő személygépkocsi utasai egy kisebbfajta orgiára vágytak pénzért cserébe, kezdtem magam hihetetlenül rosszul érezni. Hogy mi ez? Mi? MI? MI?!
hülye vagy. nemhiszem el, hogy. és bérletet se vettél. de. hagyjál már. vezetek. nem érdekel. soha semmit sem csinálsz meg. csináld te. dolgozom. na persze. folyton a pénz a gond. de legyél itthon is. nem tudok. vezetek. dolgozom. hagyjál...
Hát körülbelül ekkor lett elég. És az autóban továbbra csönd. Feszült nekik, nekem meg szomorú, de ugyanakkor nem is érdekeltek, csak fogják már be. Aztán még két nap. Felváltva hívogatnak.
Mikor jössz? Majd. Érted menjünk? Ha lehetne. De nem tudunk. Akkor ne kérdezd. És hová mész? Még nem haza. Hát? Még egy kicsit el. Jó. Érted menjünk? De nem tudtok. Majd érted megyünk. Nem kell. De. Akkor értem jöttök? Nem tudunk.
tu-tu-tu-tu...
Aludnék. De akkor nem látnám azt, amit láthatnék akkor, ha nyitva lenne a szemem, tehát nem aludnék. Végig így voltam ezzel. És most fáradt vagyok. Leginkább az itthonléthez.
De itthon leszek, és visszagondolok az őszi kirándulásra, és arra, hogy mennyire jó is volt, és ezmajd éltet szilveszterig.