2008. március 12., szerda


Másodpercenként váltják egymást a hangulatai. Jó futók, bárkit leelőznek. Mesés boldogság, azután a szar tobzódása, olyan érzés, hogy az ami belül van kék lett, és nagyon szétvágná a mellkasát egy rozsdás késsel. Bármleiyk is jön szóba, inkább üldögélne egy szép, zöld, kullancs és tetűmentes réten egyedül.
Helyette perszehogy a villamoson ül, teljesen ázott és vizeskutyaszagú kabátban, tumultus van, és már legalább két órája vizelnie kéne, de sebaj, amíg az eső esik, addig nemigen halhat ki az emberiség.
A villamos ma ocsmány helynek tetszik a szemében. A négyes ülésben ül, ráadásul belül, és nem lát ki az ablakon. Az embereket és a fertőzéseket bezárták egy sárga fémdobozba, és a lehellet befedte az üveget, amit letörölni nehézkes volna, hiszen Mano keze a zsebében van, mozdíthatatlan helyzetben. Ha kivenné onnan, akkor azzal meglökné a mellette ülő nénit, akinél ernyő van, ígyhát inkább nyugodjék békében a jobb keze, vele együtt a bal is, hiszen a zsebbörtönből nincs menekvés.
A másik megoldás az idő múlatására az volna, ha jól megfigyelné az emberek arcát, de ez a lehetőség már akkor talomba megy, amikor észreveszi, hogy sokan néznek rá is, és kétli, hogy azért mert szép lenne. Nem, biztosan ők is észrevették, hogy kinek a kabátja áraszt vizes kutyaszagot.
Persze a megoldás kézenfekvő, mitöbb, egyértelmű. Gondolkodni kell, nem is kell, megy az magától, hiszen már azt is kitalálta, hogy milyen illata van annak a rétnek, csak nem merült bele. Igen. Akkor most, hogy a gondolati szálai közül az egyiknek vége szakadt. Most befűzheti a másikat. Piroska szörp is lenne a réten, és kényelem. Mindenekfelett.
Persze a kényelem már nem látogathatja meg rétet, mert Mano leszállni kényszerül, végállomás, az ajtókat bezárják, az emberek felhúzzák az ernyőiket, szarakodnak egy sort, pont útban vannak, dehát időnk, mint a tenger, Mano természetes módon kikerüli a nénit, a bácsit, a nőt a gyereket, megmég egy egész tömeget, és ernyő nélkül hazasétál, de már nem jut eszébe a rét.
Csak arra gondol, hogy valamit elfelejtett.



Bild: tündérország.

2008. március 10., hétfő

Édesanyámnak van egy lyuk az oldalán.
A kíváncsiságtól.
(hehehe)

Nem is vágyom rá igazán, hogy Isten fia legyek. Első, hogy akármennyire érdekes, nem születtem fiúnak, másodszormeg jó nekem, hogy az apám lánya vagyok.

(Én) az apám lánya vagyok.

(Mihalics, (én) még emlékszem a Mennybe jutási versenyre, nem lehetünk önzőek, és az (én) az csak önzést okozhat. Jó bulást, tisztelt intravénás állandó tavaszi depresszióban szenvedő önző emberi lény Debrecenből.)
Egy önző emberi lény.