2008. október 25., szombat

Ki az?




Visszajöttünk a Beregből, életem szerelme.




2008. október 18., szombat







HANGYASAV AZ ÉLET!















vagy csak szép.

2008. október 15., szerda


Este van. A lakótelepi levegő alja narancssárgává válik, az aljánál fentebb meg távoli feketévé, és a szemközti házak ablakán belátni ilyenkor. Mano a Bartókot hallgatja éppen, azon is egy riportot az utolsó reneszánsz polihisztor úrral, aztán nem bírja tovább a beszédet, és átkapcsol valamelyik másik rádióra, hadd ömöljön az arcába az európai popkulúra idegesítőbbnél idegesítőbb feldolgozásokkal.

Mano ezt a rémséget hallgatva eltöpreng a jövőjén, de percek alatt belátja, hogy mindez értelmetlen, ugyanis tíz évvel ezelőtt egy hasonló eltöprengése alkalmával sem arra gondolt, hogy közel a harminchoz egymagában a jövőjén fog gondolkodni egy lakótelepi lakásban.

Legutoljára tizennégy évesen ringatta magát hiú ábrándokba.

Úgy képzelte, hogy testes kis szakálla lesz, amit majd gondolkodás közben birizgálni fog, mint férfiassága jelképét. Arról álmodott, hogy saját cége lesz, ami igazán hasznos dolgokat fog piacra dobni, és fel fogja karolni a tehetséges fiatalokat, ezenkívül órási tersszal és kerttel megáldott háza lesz Budán, és hozzá egy Jaguárja, amivel nemcsak a hegyre tud könnyedén feljutni, hanem (elképzelése szerint) a nőket is vonzani fogja, így minden napra jut egy szamba és jut egy twiszt is. Amikor pedig megunja a szürke hétköznapokat, majd kiruccan a Riviérára, hiszen ott lesz nyaralója, nem máshol, és természetesen a lába negyvenhetes lesz.

Mano fél nyolc felé azon kapja magát, hogy jövője helyett már a múltján töpreng, ami meggyőződése szerint az öregedés jele, és kicsit el is szomorodik, mert hiába képzelte tizennégy évesen azt, hogy mindennek a megvalósítására simán képes lesz, nem úgy adódott, hiszen Pesten lakik egy lakótelepen, villamossal jár munkába, egy nő sincs az életében, nemhogy kettő, néha cikkeket ír egy szar alak újságjába, szakállt növeszteni soha nem is próbált, mert azzal hatvan évesnek nézne ki. Ez a jövőd, Kalter Mano.


De ami jó, hogy a lába negyvenhetes lett, pedig erről igazán nem tehet.



Két perc múlva Mihalics csönget egy esti szaratós kávé elfogyasztására kedves Mano barátja társaságában.

2008. október 9., csütörtök

Édesanyám Mondá.

Zita, két dolog fontos egy fiúban.






Hogy legyen sármja,






és szemöldöke.

2008. október 6., hétfő

84. hülyeség

Autista életérzésem a legekben, szerelem helyett megteszi a pipa meg a zene.
Ha felnézek az égre, Mexikó egét is látom, (vagy nem, dehát nem tudhatom) csak mostanában köszönt be a felhős égbolt látványa Magyarországra, így maradt az, hogy azokat nézzem hazafelé, és ne az utat. Ez nagyjából hozzájárul ahhoz, hogy botladozvan érek haza, vagy máshol lyukadok ki, mint ahová terveztem az utamat eredetileg. Ez egészen vicces.
Vagy ezsem az, de azért, mint azt megtudtam többek nevettek egy kicsit, de cska egy kicsit az Antikrisztusról közzétett bejegyzésemen.
ha hiszitek, ha nem, komolyan úgy van, ahogy leírtam, vagyha nem, akkor nem. Ez van. Sajnos hiába szeretném nagyon, nem tudom az okokat. Pedig az élet egyszerűbb lenne, ha tisztában lennénk velük. Csak akkor értelemszerűen nem ilyen lenne az egész. P. P. p. úr megmondta a frankót szombaton. Énmeg, ahogy tanácsolta nagy szelíden, megfogadtam, és elgondolkodtam a hallottakon. Habár ő arról beszélt, hogy amit olvasunk, azon gondolkodjunk el, aztán olvassunk megint, gondolkodjunk el rajta, ezzel karban tartva az agyunk barázdáltságát, és művelve lényünket.
Egy a baj. Nem szeretek olvasni. Ez a gond P. P. p. úr kijelentésével. Még ő sem tudhatja az okokat. Ha én buta maradok és minden tekintetben műveletlen, akkor az azért van, mert nem szeretek olvasni. Sajnos ez így is fog maradni, mert azt mondta, más út nincs a boldog halálhoz...
Bár. Boldogok a tudatlanok. Ígyhát boldogan fogok élni, és boldogan fogok meghalni.
Ez egészen pozitív. Így már stresszelnem sem kell magamat. É most, hogy mindezt már tudom, nem vagyok annyira tudatlan, de megeshet, hogy sikerül elaludnom még hajnali egy előtt.
Annak konkrétan nagyon örülnék.


Örülj ma velünk!




2008. október 4., szombat

Az alvászavarom egyre zavarosabbá válik, a homeopátia bedta a válópert.

Énis nagyon szívesen elválnék.



Bild: Emil izraeli körútján. Jewsincolour.

2008. október 3., péntek

Hát. Köszönjük szépen.

2008. október 2., csütörtök

Először és utoljára

Pubikám abszolúte elmebeteg versírási próbálkozása.

Kilöttyent a kóla. Két csepp a farmeromra zuhant.
És most siratja őket a többi.
A Talaj megremegett.
Kiugrott alóla.
A nadrágomra csöppent két kis kóla.
Nekik kilométerek. nekem csak szappannal mosható cukros folyadék.
Kettesben végezték. végre hajtották merényletüket.
Véletlen egybeesés.
A végső bűnbe esés.
Zuhantak. Nem volt szárnyuk. Nem hiába, hiszen kólák.
Hajdanvolt, egyszeri, cseppfolyós.
Csodálatos, édes, mutatós.

És most olvassátok össze a sorok kezdőbetűit! Na mi jön ki?
KÉAKANKVAZHC!

Azt sem tudom, hogy gondolta...