2009. március 31., kedd

pozitív vibrésön.






negatív vibrésön.
baszkikám.

2009. március 26., csütörtök


Nincs kedvem semmihez.
Sosincs kedvem semmihez.
Talán már soha nem is lesz kedvem semmihez.
Hát. Így jártam.

Túl kicsik a szaros gondjaim a csodaszép nagyvilághoz mérve, ígyhát jobb, ha senki sem foglalkozik velük, így én sem, hiszen mondhatnánk azt is, hogy második tinidepis korszakomat élem, amit a gazdasági világválság? és a tehetetlenségem idézett elő, vagy nem is tudom, de azthiszem sok mindenről le kell mondanom. Inkább Kalter Manoról kéne olvasnia, annak, aki ezt a lószart végigolvassa, nem a nyafogásom betűin kéne jártatnia a szemét, és szegény betűk, akiknek ezt kell a hátukon cipelniük. Lettek volna részei inkább egy szép vers, vagy egy érdekes ismeretterjesztő szöveg betűtársadalmának, de nem, nekik egy lepusztult, kopár, koszosbarnáskékesfehér telepen kell álldogálniuk, várva a magasztos megváltásra, hiszen biztosan a betűk is eljutnak egyszer a nirvánába. Egyszer biztos minden, nem csak az élőlények lelkei.


De ez mind hülyeség?

2009. március 21., szombat








Csak festékpazarlás vagyok.

2009. március 3., kedd

Lehet, hogy a tavasz szele szerelembe sodort.

De csak egy kicsit.

Hahahaha.