2009. augusztus 9., vasárnap

Valahol bujkál bennem egy Buddha lelke, ami egyszer már előtört, és érzem, talán ismét tökéletes lehet a világ, bár már most is annak érzem.
Olyan közel vannak rossznak megélt dolgok, de el vannak zárva egy üvegbe, ésmajdha egy rohadt agy baltával megyek neki, amit lehet, hogy valaki más ad a kezembe, akkor széttörik, és megint jöhet a szarfolyam körülhajózása. De nem hagyom. Már tudom, várnak valahol a spanyolajkú lakosok által művelt földek, várnak a világ útjai,
és a világ legjobb érzése beleszippantani a levegőbe, és érezni a szabadságot,
ami habár jelenleg igen korlátolt,
de tudom, hogy mégis létezik,

ésha belehalok, hát haljak.