A jubileumi százhatodik bejegyzés.

Ennek a mostani cudar Januárnak a távoli reménységgel kecsegtető estéi mind barnák.
Há én assziszem.

A Január különben olyan szép név. Nemtudokírni, Nem Tudok írni.
Akkor meg minek kezdtél hozzá, hülygyerek.

Hülgyeim és Uraim, Jubeliumi százhatodik bejegyzésünket láthatták, köszönjük figyelmüket,
a viszont látásra!

Ahogy Ibu mondaná -

What a beautiful?

Hideg van, be van borulva, és azon merengek, hogy baszkikám, miért van ez így?
Mindjárt jön az önsajnálat, biztos,
hülye vagy és csúnya, de sebaj.
Azt hittem szarabbnak érzem magam, mint régen, de igazából nem, és
amúgy sincsenek érzéseim.

szerencsére


Mexikó az hozzám hasonlókat is tárt karokkal várja.


Nagy távlatokban gondolkodva a bukás ugyanannyit tesz, mintha gyomorszájon vágtak volna egyszer.
Egy kicsit fájt, de elmúlt.