Hatodik, avagy, amikor sekélyes szerelmi életünk mutatója elbillen az egy felé, ellenben az idegi állapotunk rohamos romlásnak indul, avagy mégegyszer, kurva anyád, rejtett személyazonosság, de nem akarok senkit megsérteni, ne vedd magadra.

Mostmár tényleg szeretném tudni, hogy ki az a hatodik.
Kézfeltétellel jelezze, aki úgy érzi, hogy ő az.
Szóval gyerek, ha elég tökös vagy, akkor lendítsd a kezed az ég felé, mert olyan önző vagyok, hogy nem kívánok több időt konspirációs teóriák sorozatgyártásával tölteni.

Statisztika - kiegészítés.

ja és amúgy ma rajtam kívül 43 személy nézte meg ezt a számláló szerint.

és ha hiszitek, ha nem. én mindig megdöbbenek.
hála a statisztikáknak, kicsit nyugodtabban alhatok. habár nem, mert a US. eléggé elgondolkodtató.

statisztika. - avagy. úgyis kitalálom, hogy kivagy, gyerek.

Ezen héten...

az oldalmegjelenítések száma böngészőnként:
explorer - 30%
firefox - 28%
chrome - 23%
opera - 17%
safari - 3%

az oldalmegjelenítések száma operációs rendszerenként:
windows - 95%
macintosh, linux, other unix - 5%

oldalmegjelenítések száma országonként:
Magyarország - 106
Szlovákia - 7
USA - 6


furcsa.

Kivele.

Árulja már el valaki, hogy kikből tevődik ki az a napi tizenöt ember, aki megnézi ezt a blogot.
Ugyanis nem bírom elviselni, ha nem tudom, hogy kik azok. Éppen ezért se lehet névtelenül kommentelni. Mert ha valaki névtelenül írna, abba beleőrülnék, de lassacskán már ez a számláló is paranoid érzéseket kelt bennem.

Amúgymeg éppen ma jött el a napja annak, hogy észrevegyem, hogy kereken 8000-szer látogatták meg ezt a blogot.

Aztaa.

Tisztára durva. Ma negyvenegyszer nézték meg a blogomat, és senki se reagált semmire semmit. Ja de. Két kurva. Dehát kurva. Nemde?
41. Negyvenegy.
Ilyen még sose volt.

Szóljatok hozzá!!!

Mert úgy érzem, ennek a blognak már annyi értelme sincs, mint mikor elkezdtem...

Habár szeretek írni ide, mégsem érzem, hogy kéne, ugyanis senki sem olvassa, legalábbis azt hiszem, mivel senki sem szól hozzá semmihez, ami pedig arra a következtetésre vezeti személyemet, hogy azt higgye, egyik írásom sem
vált ki senkiből semmit, úgy pedig nincs sok értelme.

Hát ennyi.

Az írást ezért felfüggesztem, amíg megállapodásra nem jutok, rossz (vagy jobb) esetben véglegesen kitörlöm ezt a blogot az internet emlékezetéből, az emberekéből meg amúgy is el fog tűnni.

Ugyan, mit várok...

Bár most még a WC-nek sincs masszív szarszaga, két héten belül úgyis rájövünk, hogy ez még most is ugyanaz a szarszagú WC, ami akkorra már megint az lesz.

Felhívás

tegnap volt szerencsém egy Joker nevű pedofilhoz, aki általánosiskolásnak, vagy legfeljebb kilencedikesnek nézett, ami azért nem rossz, habár szerintem túlzás, de mindebből levonhatunk valami igazán abszurd következtetést, ráadásul ma is találkoztam vele, hát mitadisten, ittlakik a telepen.

jelentekezzen, aki szívesen hazakísér engem!


Tisztelettel: Horowitz Lujza

Édesanyám Mondá.

Zita, két dolog fontos egy fiúban.






Hogy legyen sármja,






és szemöldöke.

Sokkoló tény,




de az antikrisztus - a lépcsőházunkban lakik.




És ami még sokkolóbb, hogy a Pázmányra jár.

Bűneid (zs)oldja a halál!


(Gyönyörűen kialakított írás az Árpád híd oldalán)

Gruak na jim sa. Gruak na jim sa! Ruüzjiiek?! Va sa nüm. Nüm kas gürkay. Gürkay, gürkay, kajuz na jzim ker üzzye. Na, jut te hvlazvut? Klas injem hzra na, hui dümma zli ke vud nam hüssam. Süy, tü grum injem sa karamsit, karud, vlaski nu duragiyj da hul je senum sa turakiyj lezik je nüm sdavzu. Ka ja hum na siyzuvlak jim nüm vralduk va kasa. Kasa jut te nümyj grzat kultru?
Ka hjuyimmne je sla nu. Operaiy va tü myüzziry savarniy va skalbku, hui sa operaiy va süksava yijj uiyk savrakbiksiy. Lak sa vishiyzku savak vud ja nam kargijy gürakhlu na iijljeeiy nam kabaksiy uhtre jamiy kas.

Nüm kas gürkay.

Nahát.
Már csak egy nap, de az két éjszaka. Köszönjük Kovács Juditnak, hogy ezt eszünkbe juttatta. (ú. juttatta.) És most várjuk, hogy megszálljon minket a karácsony. Vagy a szelleme legalább. Esetleg túl sok az amerikai film. Akkor maradt a karácsonyi zene. Volt sütés, káposztaszag, beszlgetés a halakról, és arról, hogy mi is a csaptelep, hihetetlenül közösségi Barátok Közt nézés, vásárlás, és mindezek után mondhatjuk, hogy nem érezni. Ja. És még a hó is leesett. Olyan mondjuk nyáron nincs, amikor itt nyár van. Különben meg van.
Nahát.
17.27-1727-172737...Most írok, akkor még nem voltam, és aztán nem leszek. De majd csináltatok magaról egy ilyen videót, amin beszélhetek a jövőnek, és kérdeznek tőlem negyvenet, arra mind választ adok, de valami átgondoltat, jól megfontolom, és szépen megfogalmazom, lehet, hogy még el is sírom magam valamin, merthát az mennyire hatásos, aztán meghalok, és ki nézi végig azt a három órás beszélgetést egy tévéképernyővel? Ki lesz arra kíváncsi? De mindegy is, úgyse csináltatok ilyet. Nem kedvemre való használati tárgy.
Nahát.
Valami olyasmi hír röppent fel egy belvárosi fodrászatban, hogy Thaiföldön azok a szép nők nem is nők, hanem férfiak.
Igenigen, kinn volt egy ismerősöm, aki plasztikai sebész, és mondta, hogy ott aztán nagy a kereslet az ilyesmire.
Nanemár, komolyan?
Igen. Várjál, itt mekkorára vágjam? így jó? Szóval a kisfiúkat ott lányként nevelik föl, mert a szegény családok másképpen nem tudnak megélni. Ili, mosd már meg Juci haját! Köszi!
És ők operáltatják magukat át?
Persze, de van, akinek nincs is rá pénze. Dehát látni ott az utcákon ázsiai férfiakat? Az ismerősöm mondta, hogy nem.
Jaaaaj ezmeg a nők lapjában is benne volt, nem?
Igen, őis azért ment ki, vagyis azért is. Aztán menekült is vissza. Készen is lennénk.
Mivel tartozom?
Kettőezer-nyolcszáz forint lesz.
Nahát.
Egy hete még azt hittem, hogy egy sms díja tizenhárom forint. Két hónapja meg azt, hogy a bérlet bemutatásával csak hatszáz forintot kell fizetni a BKV-nak. Tegnapig pedig azt, hogy egy darap csaptelep nem kerülhet nyolcvanezer forintba, mert mágis mi kerülne rajta annyiba.
Tévedtem.

Nahát.
Hogy ezek a japánok mit ki nem találnak...

Bild: Nahát. 1930, Hollandia. Mano és egy holland kisleányka.

Mi volt, mi van és mi lesz.

Elképzelése szerint tévét nézni könnyebb, mint ezt kitalálni. Persze egy ilyen nap elgondolkodtató.
Ilyen napkon eszébe jutottak olyan dolgok, amik a világ születéséhez kapcsolódhatnak,
vagy megmagyarázzák az élet értelmét, de a másodperc töredéke alatt elfelejtette. Natürlich.
Ugyen abban a pillanatban nem is foglalkoztatta nagyon a villanás fontossága az agyában, de utána. Utána jutott csak eszébe, hogyha nem hagyta volna elveszni azt a gondolatot,
akkor most nem azzal vesztegetné az idejét, hogy megdöbbenve nézze a tévé képernyőjét, amin egy grúz bokszoló a fülével húz el egy helikoptert.
Elismerhetjük, hogy ezen fennakadni egyszerűbb ilyen formában, mint megfejteni mások gondolatát, és rájönni, hogy mi az élet értelme.
Persze attól retteg, hogy mások rendelkeznek a gondolatolvasás képességével. A tömegközlekedési ezközök a legrosszabbak. Ott az ember átgondolja átlagos napjait, de ki tudja, hogy merre kószál a titkosszolgálat, a gondolatrendőrség, és a KGB egy-egy embere? Ilyenkor egy dalt énekel magába. Azt a dalt, ami alapvetően a fejében jár állandóan,
ésha tehetné, énekelné is hangosan álló nap, de nem teheti, csak még hangosabban, és még artikuláltabban. Csak van, amikor a dudorászás nem segít, és valaki még megutdja, hogy megijedt a mellette álló embertől, mert olyan nagy az orra, és még bajusza is van, és megállónként tizennyolcszor köszörüli a torkát. Jesszus. És pont ő a gondolatolvasó. És előveszi az igazolványát, és gyorsan, diszkréte letartóztatja (dr. K.H.G-t), persze ellenállásnak nincs értelme, és ki sejti, hogy hová került?
Senki. Aztán belegondol abba, hogy éppen ezen gondolkozik, és a bajuszos és félelmetes
ember már két megállója leszállt (csak jött helyette egy szakállas), és tudatosítja magában, hogy:

gondolatrendőrség márpedig nem létezik!

Észrevettem, hogy egy ideje szöveggel illusztrálok, és nem pedig képpel a szöveget. És ez mostsem történik másként.
Najó, de.

Ma egy utolsó nap van. És az idő pont ehhez igazodott. Esik, vagy amolyan nyálka lebeg a levegőben, miután már lezuhogott a víz. Ilyenkor az a jó, hogy a káposztásmegyeri aszfalt utakon tükröződik az odalent sétálók alakja a földön. És a főúton lebegő autóké is. És azért lebegnek persze, mert ha kicsit másképp nézzük, akkor tényleg lebegnek, és ezzel le is van zárva.
Egészségi szempontból vegyes, és érzelemdús napokat tudhat maga mögött. Még csak az elején jár, de kit érdekel. Leginkább a gyomorfájást nem. És annak is milyen, demilyen sok féle módja esett már meg vele. Szúró, szorító, égető, hasító, nyomott...Most pillanatnyilag csupán csak tisztában van vele,hogy van valami, persze lehet, hogy ismételten a hipochondrya áldozatául esett, de sebaj, vannak, akik szeretik a hathetes gyógyszeres kezeléseket. Merthát ilyenkor mondhatja az ember, hogy jajj, elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet, vagy, elnézést, nem ihatok, mert gyógyszert szedek (persze ezt akkor is mondhatja, ha mondjuk autóba kívánkozik az összejövetelt követően ülni) megaztis, hogy naponta háromszor kell bevenni a kapszulákat, a tablettákat napjában kétszer evés előtt félórával, az italba keverhető gyógyport evés alatt iváskor kell meginni, értelemszerűen és két hetente ellenórzésre kell menni, persze vizitdíj nincs. Neki még nincs. Éshát. Ilyesmiket mondani jó.
Tegnap még híradó is volt, Ünnepi zavargások. A nagymező utca és az Ó utca kereszteződésénél a rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel...blablabla. És jól felidegelte rajta magát. Ha dohányozna, akkor elszívott volna egy szállal, vagy egy dobozzal, attól függ, hogy meddig húzzák a rendkívüli híreket. Hát van ilyen? Vanhát. De minek? Hogy legyen min idegeskedni. Máskülönben higgadt ember. Csak ezek a nyomorult hírek, és a Barátok Közt. Kizökkentik a nyugalmi állapotból, és nem tud aludni éjszakánként. Elgondolkodik, és ki mer menni a fürdőbe a tükör előtt elhaladva úgy, hogy nem mondja bele, a kampókezet háromszor. Pedig milyen nagy a kísértés, csakhát ki meri megpróbálni. Ő sem. És még sokak nem. Aztán visszafekszik. Nem kap levegőt. jójó, akkor még nem alszik egy kicsit, de próbál. Hát nem megy. akkor olvas. Jajj, vajon mit. Valami shakespearet, vagy a Magyar kommunizmus irodalompolitikáját, esetleg a Valami történtet? Nem. inkább csak úgy néz kifelé az ablakon. mert nem sötétített be lefekvés előtt, ugyanis tudta, hog ma éjjel se fog aludni, alvás helyett nem fog olvasni hajnalig, mint tegnap éjjel, mert ismételni a múltat, ugyanmár, de snassz, és a tükör se nyeli el, hogy várakozhasson a következő balfékre, aki háromszor kimondja egymás után az ő becses kampókéz nevét, ígyhát, mivel furfangos volt, most nézheti a lámpafénytől narancssárgára színeződött lakótelepi éjszakát.
Aztán felkel a nap, és ő nem akarja látni se hallani, hogy rajta kívül már mások is ébren vannak, így belnyugszik a politikai helyzetbe, és újra elalszik, épp, mint tegnap reggel.

Utolsó. Meg még kettő, és egy kis szabad levegő.
Persze ez a vasárnap is el lett cseszve alvással. Miaz, hogy felkelek négykor, fönnvagyok egy órát, aztán alszom tizenegyig, aztán felkelek, fennvagyok két órát, és alszom ötig és fennvagyok addig, amíg újra el nem alszom? (csakmert most már majdnem két órája ébren töltöm az időmet Róma szomorú, véres, izgalmas, és tanúlságos történetével.) Az éberebb pillanataimban, amikor törit tanultam elgondolkodotam azon, hogy ez a dolog nem is olyan nagyon nehéz. Már a legelején kénytelen kelletlen voltam belátni, hogy ez aztán már végképp nem az én asztalom.
De ma valahogy más volt. Valami megváltozott...(úúú azannya.) És ezt a dolgot úgy értem, hogy elolvasod egyszer, aztán mégegyszer, és még kétszer, és így lehet, hogy majd nem okoz gondot egy hármas dolgozat megírása, hiszen ki garantálja, hogy négyből legalább egy olvasást kellő figyelemmel követtünk el? Senki. De ha feltételezzük, hogy mondjuk egy és felet igen, és néminemű segítséget is belevésünk a padba,akkor minden bizonnyal semmi gond nem lehet, ha ügyesek vagyunk. Persze megeshet, hogy minden szempontból csak magunkat hitegetjük, mert lehet, hogy egyáltalán nem tudjuk, még a puska segítségével sem, vagy az egészet levágjuk. Az annyira szép volna. És a mai napon egy másodpercre azt éreztem, hogy igen. Ha rákérdeznének tudnám, mit kell mondani. Aztán elveszett ez az érzés, és elaludtam. Mindez majdnem annyira szomorú, mint Róma története.

A tartalom minimál, az értelem nulla foknál áll, de agytömés idején forulnak meg a legjobb, és leghosszabbra nyújtható gondolatok a gépteremben. Ilyenkor csalunk. Mindenki azt hihetné, hogy nagyon bele vagyunk merülve a történelem viharaiba, persze nemis. (ez onnan is látszik, hogy az egy órányi ébrenlét alatt nem lapoztam.) Még olyasmin is gondolkodtam, hogy hogyan csinálják a rúdcukrot.
De azt megtudtam.
Előszöris a cukorból karamellt készítenek. Jó sokat, majd két részre szedik. Az egyik részét színezik, mondjuk vörösre, hogy ne pártoljak el önmagamtól, ez lesz a külső színes rész, a másikat pedig még nyújtogatják, és dögönyözik (nemtudok jobb szót), hogy levegős legyen. Ebből lesz a belseje. (olyan példát láttam, amikoris a rúdban egy írás volt, ésha bárhol eltörték, akkor az írás még ott maradt) Erre is van magyarázat. Mégpedig a következő.
A nevzett vörös mázból óriási betűket formálnak, kicsit megnyújtva, majd hozzáteszik, mondjuk úgy beletekerik a betűket levegős cukorba, és arra teszik a vöröset. Aztán a nagy rudat nyújtják, és amíg szép vékony nem lesz. Ha megszáradt, akkor a nagyon hosszű cukorkát feldarabolják, becsomagolják, és már mehet is a boltokba.

Jó volt erről gondolkodni. Meg azon, hogy vajon akinek nagyobb a szeme, mint az enyém, az nálam többet lát, vagy sem?
Biztosan ezt is tudják, biztosan nem és biztosan hülyeség ezen gondolkodni, dehát Marius és Sulla közé befér egykis elmélkedés.
Arra jutottam, hogy akinek nagyobb szeme van, mint nekem, annak jó. Főle akkor, ha olyan gülü, hogy látni a szemgolyó golyó alakját a szemhéj alatt. Szerintem az szép. Vagy a csíkszerűen szűk szemek. Olyan szigorúan tudnak nézni, meg komolyan. Csodaszép, csak nehezemre esik bárkinek is a szemébe nézni.
Olyan nehéz, mert elugrik onnan a tekintetem. A beszélgetés egy játék, ami arról is szól, hogy belenézzek-e a szemébe, vagy sem.
Nem minidg jön össze.
Talán majd egyszer, egy hasonlóan rövid vasárnapon rádöbbenek, hogy ez sem olyan nehéz, talán csak egy másodpercre világosulok meg, de az az egy másodprec okot ad majd az elkövetkezendő másodpercbeni szembenézésre. Hát most megyek aludni, sikeresen ébren voltam majdnem négy órát.

Balaton. Nemrossz. Csak keservesen nyaggatnak a nap égető sugarai. Azt hinné az ember, hogy barna lehet egy hétre, de nem, piros lesz. Rákká válik. Szabályszerűen. Ennyia hétvége.
A pénzünk meg korlátolt dolog. Ne költsük, de ne is tegyük bankba, hiszen az infláció mondhatni olyan nagy mértékű, és a kamat...hát, elenyésző, hogy nem éri meg. (Volt matektanárom szerint legalábbis) De én nem hallgattam rá, és mais temérdek mennyiségű pénzt herdáltam el. Legalább volt mit. És még most is van, Na gyertek, raboljatok ki!
Az idő. Az idő pénz. Nos, nekem temérdek mennyiségű időm akad itt bokros teendőim közepette, és nem terem a sarkon a bélás. Valljuk be.

Lusta vagyok.

ebből kifolyólag nem kifejezetten alkalmas fizikai munkára. Ha mondjuk ezért pénzt kapnék, akkor minden bizonnyal jó sokat. (csak az üres locsogásért nem fizetnek. a szemetek.)
Bár, mégcsak tizenöt volnék. (különben huszonegy, és két perccel túlélem a halált.) Ígyhát minek is gondolkodjam ilyesmiken.
Inkább leírom ide azt, amit tavaly nyáron tudtam meg, és késtem miatta majd egy órát Annapajtással és Babszemmel való nyugatis találkozásunkról.

A fénycsövek világolásának kémiai folyamata: Az elektromos gáz kisülése
A neonfény létrehozásához szükségeltetik, hogy megtöltsünk neongázzal egy csövet (lehetőleg legyen áttetsző) majd a cső két végét elektromos feszültség alá helyezzük.
Miután ezt megtettük a cső egyik végétől a másik felé elektronok áramlanak, de útközben összeütköznek a neonatomokkal, aminek köszönhetően a neonatom magja körül keringő elektronok kilökődnek (naezt a szót aztán magamtól nem írtam volna ide. mert nem gondoltam volna rá.) a pályájukról. Az ütközés során ezek az elektronok többletenergiát nyernek (mint mondjuk az a jókis golyós játék a fizikaszertárakban, ami azt hallatja, tikc-tikc...) és mikor visszatértek eredetileg tervezett útvonalukhoz, (csak beugrottak Argentínába Staek-et enni.) ezt a többletenergiát elektromágneses sugárzás formájában adják le. És lőn világosság. A neon színe (a közhidelemmel ellentétben) narancsvörös. Vérnarancs. Vörösesnarancssárga. Narancssárgásvörös. És egy mások által mondott mondat: "A kibocsátott sugárzás frekvenciája a látható fény tartományába esik, így keletkezik a megfigyelhető élénk narancsvörös ragyogás."
Namegaztán, ha ezta kedves kis mindent tűrő áttetsző csövet más nevezetű gázzal töltik telibe, akkor natürlich, más színe lesz, mivel az elektronok által leadott sugárzás más frekvenciájó mint a neoné. Tehát nem a neon roncsolja a szemünk szépséges szöveteit, hanem valami más.
Ha héliumot vezetünk a csőbe, akkor a folyamat útján sárga fényt nyerhetünk, ha meg kriptont, akkor halványkékeslilát. Olyan neonkéket. (na itt a köztudat botlása.) Vannak olyan gázok, amelyek magát a csövet még be is színezik. Egy kis plusz sohasem árt. (vagy éppen ezért lesz árt, mertmár olyan nagyon plusz, hogy ihajj.) Aki szerint az ihajj egy jé, eszerint ihaj, jelezze.

Annár Dorinának (Múzú) Boldog szülnapt (pár betűt lespórolva, ugyanis, mint fentebb említettem pénzem nem akad igensok, és az idő pénz, gépelni időbe kerül, és nekem nincsen pénzem, (naezmár ködös, kezdve azzal, hogy két zárójel, te jóég!?) ezek a betűk, már meg ne aragudjanak, elhagyhatók, így gondoltam, ígyis szép, nomeg Dominika is ilyen felállásban láthatta a boldog szülinapot formációt annó, nincs kivételezés...) !!!
Az ajándékát majd még jobban elimaginálom temérdek szabadidőmben.

Az ihajj/ihaj mellesleg nem és fel egyetlen Juhász Évával sem!
Namegképetide, hogy szép legyen, és olvasás helyett legyen mit nézni, mert én személy szerint jobban szeretema képeket.
Egy magyarneon, egy L.V.-i klub, nahátmimás,a Pionyírklubb neoncowboy-a (ez minden bizonnyal Gál Tibor), és egy ö. Furcsa kép, amit természetesen neon city néven találtam a googleban. Majd utánaolvasok, mert ugye van hozzá illusztráció, de addig tarkítsa ez itt a genius locit.

Egészen kedvesnek mondható kis napocska volt eza tegnapi, aminek reggelén részese lehettem egy csodás műsor látványának, ami arra szeretett volna rávilágítani minket, ignorens, avatatlan egyedeket, hogy a gyilkolási kedvünk (fajtársainkkal és más fajokkal szemben egyaránt) és a politikai készségünk már a majmok és az emberek közös ősében is megvolt. Mindezt a csimpánzok bizonyos vadászatával szemléltették. Ugyanis ez a vadászat, bár az elejtett állat testét széttépik, és vad üvöltések közepette talán el is fogyasztják, nem az élelemszerzés célját szolgálja. Pusztán Politika!
A jelenetek véresek voltak. Az első felvonásban egy territóriumukba tévedt selyemmajmot nyírták ki. Őt már hiába várták otthon. Kettétépték, és hallatszott, amint a hús és a bőr elválik egmástól egy pattanásszerű hang kíséretében. Meghát ropogtak a csontok, az inak szakadtak széjjelfele, a kismajomcsonknak már nem volt feje se ekkora. Aztán a vérengző csimpánzok, amikkel majomként nem szívesen találkoznék otthagyták a maradékot, merthát a pincérek majd eltakarítják, és elfutottak.
A második felvonás hasonló. Csak itt már felebarátját tette hidegre a Csipánz Maffia az esőerdő egy eldugott részében. A tehetetlen majom menekülni próbált, de három másik csimpánz utána ugrott, és leszakadt alattuk az ág, aztán a fák között már nem tudott elfutni, hát vége lett. Valami górémajom még verte is a hulla mellét a két tenyerével, biztosan örült, hogy Johnny pajtása már nem áll útjába a nője megszerzésében. Kitudja.

A lényeg, hogy ezvan.

Ezt követően este voltunk ezen a kis koncerten, ami először eléggé unplugged dolognak ígérkezett, aztán hárman kerekedtünk csak táncra az utolsó számok felé, de nemtudom meddig tartott, majd megérdeklődöm, mert a kocsi várt, mi meg beültünk, és otthagytuk a dolgot, pedig nem akartuk. Mindegy, tetszett, csak ne éreztem volna azt megint, hogy egyesek foggal vonóval ki akarnak innen üldözni. Akkor kérem őszintén mondják a szemembe. Majd elsírom magam nyilvánosan, de jobbazúgy, ha az ember tudja, hogy a másiknak mi baja vele. Köszönöm, köszönöm. (banalitás.) A vicces történetek tényleg viccesek voltak. És a néni is hozzájárult némileg a hangulathoz. Csak alig láttam valamit onnan a heverőről a fal mögül, hát nem ki kellett tennem szívemet lelkemet azért, hogy lássam a színpadot, meg rajta az embereket, csak tudnám miért, mikor egy, ott volt a tükör, amiben az egészet nézhettem volna, ha nem vagyok lusta felállni, kettő, a zenét meg úgyis hallgatni kell, nem nézni. (hm, mennyire bölcs...) de ez valahogy kezdi érvényét veszteni. (?) Azért csak megnézzük a nálunk ismertebb embereket, hogy na, ilyen egy nálam ismertebb ember. Minden bizonnyal ez is a csimpánzoktól eredeztethető.

Mameghát ismételten belengi a flatet a füstös élvezet, az hidrogenizáló csoda, a vízipipa olcsó mocskos füstje tűsarkakkal, mjúzik nekünk, valamit tennikéne, ma egykis Franz Ferdinandot játszunk talán tilosban a szoba egyik nyújtottabb szegletében a négy közül.

Ezáltal is üdvözletem minden kedves Domnak, Múzúnak, Katának, Ágnesnek.

Nameg ismét ide teszek a szélére jobbra, esetleg balra egy képet valami teljességel nem idevágóról. (de ez most talán idevág, csaka csimpánzból gorilla lett.) Mindenesetre ezek a képek szívemnek kedvesek. (vagy sem.)

Noshátöööm...
Bizonytalanul ámde megkezdem ennek az internetes connection olvasatlan levélüzenetes hoszzú szavakkal taglalt értelemszerűen értelmetlen ún. blognak az írását, hogy ezzel is zaklassam kedves öcsémet, (minthogy a billentyűk hangja igazán és kimondottan zavaróan hathat tizenegykor, főleg, ha az embernek másnap kelnie kell reggel hétkor. Milyen rossz egyeseknek. Ha muszáj, akkor nehezebb, ismerjük el.)
Minekutána pedig kiírtam magamból az összes értelmetlen mondatsort nekikezdek talán valaminek ezzel kapcsolatosan, és felteszek ide ilyen képeket, meg képeket valamikről, talán havonta egyszer megnézem, hogy előző hónapban mit sikerült ide bebomlasztanom az agyamból, és azt is, hogy olvassa-e valaki.
Nos, ajánlom figyelmébe példának okádék (elnézést.) Juhász Évának, aki amúgy is szeret ilyen hülyeségeket olvasni. Majd láthat valami képet is, csak is egyedül számára idetéve, hogy legalább Ő megtekintse ezt.
Ennyi volna.
Ma megfagyott nálunk egy uborka a hűtőben, amit szintén én fogok elrontani, és hozzáütögettem egy üvegtálhoz. Ebből kifolyólag igen szépen kolompolt a fagyott uborka az üvegtál falán.
A fagyott uborka hangja ezekszerint szép?
Ez a képmeg Kizárólag Miki kedvéért önmagáról önmaga idegesítésére. (akkor ne nézzen rá)
Andytől, a Warholtól.