Árulja már el valaki, hogy kikből tevődik ki az a napi tizenöt ember, aki megnézi ezt a blogot.
Ugyanis nem bírom elviselni, ha nem tudom, hogy kik azok. Éppen ezért se lehet névtelenül kommentelni. Mert ha valaki névtelenül írna, abba beleőrülnék, de lassacskán már ez a számláló is paranoid érzéseket kelt bennem.
16 megjegyzés:
1
je.
én nem is tudom hol lehet megnézni látogatásiszámot vagymit
én is itt vagyok hej!
ez négy.
anyukám is meg szokta nézni a blogod, kiderült. így már 5.
úristen. anyukád? hú. vicces, hogy anyukák is olvassák ezt a szennyet.
Amúgy Csókolom.
olyan most, mintha a hegyek között járnék. egy réten. amin szerte-szét virágok nyílnak, és lengedezik a szél.
kedvem támad szaladni, le a lejtőn egy kicsit, és leszakítani egy virágot útközben... és ekkor, egyszerre ott terem előttem egy olyan virágszál mint addig semelyik-sem. pompázik a színekben, tarka, szirmain bársonyosan esik a fény...
vihar készülődik. és hirtelen üresség önt el. nincs kedvem többé más virághoz, szürkék és sorozat-gyártottak Őhozzá képest. az Egyetlen ő a mezőn a sokaságban. a figyelem rá irányul: és nincs kedvem letépni őt sem.
oly sivár lenne úgy ez a táj... és már szaladni sincs kedvem, megigézett. elvarázsolt, leülök hát a fűbe és nézem, a szél egyre erősödik, csak merengek... és most elillant a rét. a hegyek. és felhők... és lassan, remegve kinyitom a szemem.
6.
ööö. köszönjük, kedves 6.
most méginkább hatalmába kerített a paranoia.
a hetedik te magad légy
az vagyok.
Én is szoktam, ha szabad...
én is
plusz 1
én is megnéztem...nem tudom melyik helyen állok ezzel :)
Megjegyzés küldése