hanne meghalt.

Mostanság gazdag. Van annyi, hogy fussa nemesebb sonkára a hentesnél, ne csak a csodálatosan felemelő hentes szag ragadja magával a cukrászda mellett. Ameddig csak az volt, beérte azzal, nahát, most, hogy van sonka, holnap meg nem lesz, máris kéne egy másik sonka, gondolván az unokákra, akik még meg sem születtek. Sebaj, ez megfelelő indok, hogyha valaki gyanakodni kezdene a telhetetlenségére. Ezért mostanság gazdagságában nem hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek. Ha eluralkodnának, akkor változna az írásképe. Minimálisan, de természetesen.
Ha a bűncselekmény előbbre halad, akkor valaki feljelentést tesz, valaki nyomozni kezd, és akkor nincs tovább, feltéve, ha az elkövető nem valamiféle lángelme, és minden kis részletre kitekint, mert a részletek az ablakon kvíül estek, így gondol az írásképének változékonyságára is. Ha ideges, a betűi töredeznek, de ezt senki sem venné észre, csak a hasonló gondolkodású színvak grafológus, akinek a munkája az élete.
Felfigyel a hűtőn hagyott cetlire, csak egy bevásárlólista, amin csak a sonka szerepel, de egy szó, mint száz, a vonalak nem gondtlanok, mikén feszítik a sonkát, és Sherlock megjegyzi, Az elkövető férfi, huszonhárom és fél éves, beesett arcú, nagy szemű, sötét, göndör hajú, negyvenötös cipőt hord, lángelme lehet, de én átláttam rajta, mert azonosultam vele, én zseni vagyok,
ő meg Kalter Mano.
Biztos ez?
Kételkedne bennem? Csakmert asztmás vagyok? Nem tarthatok fegyvert? Nincs családom? És szeretem a pácolt heringet?
A fegyveres rendőr lelőtte a géniuszt, természetesen senki sem akadályotza meg benne.
Azt már mondanunk sem kell, hogy Kalter Mano remekül szövögette a fonalakat most is, persze csak kis híja volt, hogy a golyó éppen vele végezzen.
Hibázott, de direkte hibátlan hiba volt, hiszen csakis a géniusz sejthetett bármit, de modora végzett vele, és persze Kalter Mano ezt tudta.
Legközelebb nem ejthet hibát, még javíthatót sem.



Bild: koferánszié.

Miként is hangzott el néhai M. E. mondata? Az élet értelme az előbbrehaladás?
Jó, akkor legyen. És haladjunk előbbre a gerinctörő ónos esőtől jeges járdaszigeten, egyik végéből a másikba, közötte a kád üresen tátong, te vagy a Luciferbőrbe bújt mindent irányító Isten halszagú ködben, ez volt this is a begining of the beautiful friendship? Beszéljünk cipőkről, táskákról, körömlakkokról, végülis a mögött is van tartalom, nem csak a nagy szavak jelenthetnek nagy dolgokat.
És ezt a jelentéktelnnek titulált szót ki emeli a jelentékenyek közé?
Megtegyük? Hiszen neki az jó, mimeg eggyel több szerencsétlent használhatunk fel érdekeink érvényesítésének okán. De mi lenne akkor, ha már ő is tökély volna? Ha a többi kis jelentéktelen szavacska ezekután arra vágyna, hogy olyan lehessen, mint ő? Így az összesnek utat kell engednünk, és semmi különbséget nem tudnánk tenni semmi között. Nem lenne se jó, se rossz, csak valami, vagy még az se, és tessék.
Mossuk el a tányért, üljünk le a székre, és mindegy mi jön azután. Mindegy, mi, mindegy mi mindegy? Mi mindegy? mindegy mi.

Ahogy gondolod, legyen úgy, ahogy gondolod, rendben, elfogadjuk, a törvényt be kell tartani, a lámpát le kell oltani, gondolni kell az unokáinkra, és arra, hogy ugyanmár, Mária, mekkora házat vesz koszos pénzen a tiszta kezével?

Hát. Istenem. Becsüljük meg azt, ami van.

Gruak na jim sa. Gruak na jim sa! Ruüzjiiek?! Va sa nüm. Nüm kas gürkay. Gürkay, gürkay, kajuz na jzim ker üzzye. Na, jut te hvlazvut? Klas injem hzra na, hui dümma zli ke vud nam hüssam. Süy, tü grum injem sa karamsit, karud, vlaski nu duragiyj da hul je senum sa turakiyj lezik je nüm sdavzu. Ka ja hum na siyzuvlak jim nüm vralduk va kasa. Kasa jut te nümyj grzat kultru?
Ka hjuyimmne je sla nu. Operaiy va tü myüzziry savarniy va skalbku, hui sa operaiy va süksava yijj uiyk savrakbiksiy. Lak sa vishiyzku savak vud ja nam kargijy gürakhlu na iijljeeiy nam kabaksiy uhtre jamiy kas.

Nüm kas gürkay.

Teljesen véletlenül ennyire ronda az egész. Majd kitalálok valamit.
Ma voltunk korcsolyázni. összetört a térdem. Hehe. Gyakrolotam a koszorúzást, csakhát a keresztezett lábak korcsoláyban veszélyeztetik az egészségi állapotot. Azt hiszem majd meglátogatom dr. Büdi Tamás sebészorvost, mint hetedikben havonta egyszer.
Ilyen furcsa minden. Főleg ha az ember a furcsa gondolatai mellé Pink Floydot hallgat. Azt Pám is szereti. Aztán belátja, hogy a világmegváltó gondolatainak semmi értelme, inkább üvegből issza a kihűlt, rágott rágógumi ízű, cukormentes indiai teát. Egészségére.
Ül az asztalánál, és valami okosság helyett csak az foglalkoztatja, hogy Milyen nap is van ma? Nem kedd, szerda? Csütörtök. Jó, legyen csütörtök. Elégedett mosoly, aztán az arkifejezése visszazuhan a megszokott -higgadt vagyok és nem zökkentesz ki belőle- , illetve -higgadt vagyok- (csakmert az sokkal higgadtabban hangzik, mert a másikkal már nyugtatgatja magát, meggyőzi a másikat, hogy ő tényleg az, közben meg jól odacsapna neki...belezavarodtam a mondatba ehhheh) állapotába. Ül, mered, és higgadtsága csak saját véleménye szrint tükröződik az arcán, viszont ha valaki benyitna és jól megnézné Kalter Mano szép arcát, akkor látná, hogy -higgadt- sága eszeveszett bambulásba csapott át. Mindezt ő maga is végiggondolja, és belátja, hogy nem is gondolkodott semmin. És ez itt a rossz. Éppen ezen gondolkodott, csak elfelejtette, hogy mennyire bonyolult dolgokat is rágott át magában.

-higgadt vagyok- -csalódott vagyok-

Bild: kuh_swarz

Te Éva, elküldted a lapot Mancikának?

Nahát.
Már csak egy nap, de az két éjszaka. Köszönjük Kovács Juditnak, hogy ezt eszünkbe juttatta. (ú. juttatta.) És most várjuk, hogy megszálljon minket a karácsony. Vagy a szelleme legalább. Esetleg túl sok az amerikai film. Akkor maradt a karácsonyi zene. Volt sütés, káposztaszag, beszlgetés a halakról, és arról, hogy mi is a csaptelep, hihetetlenül közösségi Barátok Közt nézés, vásárlás, és mindezek után mondhatjuk, hogy nem érezni. Ja. És még a hó is leesett. Olyan mondjuk nyáron nincs, amikor itt nyár van. Különben meg van.
Nahát.
17.27-1727-172737...Most írok, akkor még nem voltam, és aztán nem leszek. De majd csináltatok magaról egy ilyen videót, amin beszélhetek a jövőnek, és kérdeznek tőlem negyvenet, arra mind választ adok, de valami átgondoltat, jól megfontolom, és szépen megfogalmazom, lehet, hogy még el is sírom magam valamin, merthát az mennyire hatásos, aztán meghalok, és ki nézi végig azt a három órás beszélgetést egy tévéképernyővel? Ki lesz arra kíváncsi? De mindegy is, úgyse csináltatok ilyet. Nem kedvemre való használati tárgy.
Nahát.
Valami olyasmi hír röppent fel egy belvárosi fodrászatban, hogy Thaiföldön azok a szép nők nem is nők, hanem férfiak.
Igenigen, kinn volt egy ismerősöm, aki plasztikai sebész, és mondta, hogy ott aztán nagy a kereslet az ilyesmire.
Nanemár, komolyan?
Igen. Várjál, itt mekkorára vágjam? így jó? Szóval a kisfiúkat ott lányként nevelik föl, mert a szegény családok másképpen nem tudnak megélni. Ili, mosd már meg Juci haját! Köszi!
És ők operáltatják magukat át?
Persze, de van, akinek nincs is rá pénze. Dehát látni ott az utcákon ázsiai férfiakat? Az ismerősöm mondta, hogy nem.
Jaaaaj ezmeg a nők lapjában is benne volt, nem?
Igen, őis azért ment ki, vagyis azért is. Aztán menekült is vissza. Készen is lennénk.
Mivel tartozom?
Kettőezer-nyolcszáz forint lesz.
Nahát.
Egy hete még azt hittem, hogy egy sms díja tizenhárom forint. Két hónapja meg azt, hogy a bérlet bemutatásával csak hatszáz forintot kell fizetni a BKV-nak. Tegnapig pedig azt, hogy egy darap csaptelep nem kerülhet nyolcvanezer forintba, mert mágis mi kerülne rajta annyiba.
Tévedtem.

Nahát.
Hogy ezek a japánok mit ki nem találnak...

Bild: Nahát. 1930, Hollandia. Mano és egy holland kisleányka.

Memento Mori.