A napok csak jönnek és mennek, egyesek tartalmasak, másokon csak enni támad kedve az embernek, de az az ember, akinek ilyesféle egyes napokon csak enni támad kedve, az evés közben néha gondolkodik, jobban belegondol és ráébred, hogy többet várt a napsütéses nyártól, mint hízást az egekig.

Mano a mérlegre áll, a szám nem kritikus, amúgy meg még most is soványka, de nem is ez foglalkoztatja főként, hanem valami egészen más. Méreckedés után a tükör elé áll, belenéz, meredten, a szemei karikásak és beesettek, borostás is, na gyorsan borotválkozz meg Mano, és eme gondos művelet elvégzése közben filmjeleneteket perget az agyállományában.

Jelenet egy.
Egy sármos idegen a villamoson. Kint eső. Bent titokzatos a légkör. Az idegen hátra tekint. A háta mögött ismerős. A idegen is ismerős az ismerősnek. Jé. Hiszen ez Mihalics és Mano.
Jelenet kettő.
Párbeszéd, melynek részletei titkosítottak a titkos légkör miatt. Mindenesetre Mano elképzelése szerint nagyon jól mutat a dolog. Hú, demég mennyire. A beszélgetés tartalmas, csakúgy gördülnek a szavak.
Jelenet három.
Szereplőink kávét isznak Budán. Ez mindkettőjüket megnyugtatja.

A borotválkoás véget ér, a borosták elutaznak a lefolyón át, Mano pedig úgy véli, már tényleg jó volna egyet kávézni.
Csak az a baj, hogy Mihalics nincs sehol.
Mano meg Mihalicsnak nincs sehol.

Mano beül egy moziba. úgy véli, erre a filmre majd emlékezni fog, amikor ország városoznak majd valakivel, és biztosan nyer vele, mert nem egy kasszasiker film, majd olyanokkal játszik, akik nem ismerik, csak a nagy filmeket. A film alatt is Mihalicsra gondol. Mi is lehet vele.

Mano vesz egy grapefruitlevet jó drágán, és hamar megbánja, de azért finom, aztán vesz egy doboz málnát jó drágán, és ezt is megbánja, de azért finom. Mihalicsnak elmondaná, hogy bánja, hogy megvette, mert nagyon drága volt.

Mano sétálgat a rakparton, és nézi a hajókat. Nézi, hogy majd melyikkel utazik el egy kis időre. Mihalicsra bízná Slomot, amig elutazik, hacsak Mihalics nem menne vele.

Mano hazaindul, mert már sötétedik, este az erkélyen fog üldögélni, és nézni az embereket az utcán, meg a fehér függönyt az erkélyajtón, amit a nagymamájától kapott. Ősszel talán Mihlaics is fenn ül majd vele az ötödiken az erkélyen, és szivarozgatnak majd.

Majd látlak, Mihalics.

Gondolta Mano, és értelemszerűen aláfestő zeneként szolgált gondolatmenete színesítésére a Hol van az a lány, aki tudja kezdetű nagysikerű sláger.

Ha nem tudnám, hogy nyár van, el sem hinném, és azt sem, hogy már Csillebérc is elköszönt, csak tudnám, miért. Megmagyarázhatatlan. Most enyhén busongva nézhetünk ki gyengébb pillanatainkban az ablakon, esetleg ekkor titokban a hajunk kritikus állapotára is felfigyelhetünk, de azmeg ponthogy jól illik a depresszív közegbe.
Most ismét várhatunk egy évet, illetőleg egy hónapot a beígért Bulgáriáig. Már öt napja annak, hogy vége, minden nap csoporttalálkozókkal telik el, meg miegymás, és őszintén szólva szeretnék egymagamban bicklizni a puszta közepén, de még ezt sem tehetem meg, ugyanis idegenek élik mindennapjaikat szétdarabolt lakásunkban, ami már úgy hiányzik. Jobb szeretnék a saját ágyamban nem aludni éjszakánként rendesen, mint egy matracon, ami mégcsak nem is felfújható, hanem szivacsosszerekezetű.

Összefoglalva ezek a problémának sem nevezhető semmiségek, amelyek listáját tágíthatnánk széltében, hosszában, és amik további életemre hosszútávon,és nagyvonalakban abszolúte nincsenek hatással (bár ki tudja), egy kicsit lehangolnak.

Ez van, srácok.

Lájer Kató úgy érzi...

Úgy érzem, hogy jobb volt nyomozónak lenni - mondta Lájer Kató.

Minden vágyam egy tanya, három méteres kőfallal körülvéve, ami mögött csakis én
vagyok.

Minekutána a világ teremtményei Kalter Mano fejében egy pénteki pillanattól kezdve két pártra tagolódtak, már nem bírta a stresszt, és ismét magányra vágyott, helyesbítve, most vágyott, a múltkor meg nem. Természetesen Magány vette a lapot, és nem is zavarta Manot. Ő annál sokkalta udvariasabb, és előrelátóbb, mintsem bekopogtasson két bőrfotellel a hátán, hogy: Nohelló Mano, hoztam neked két vadonásúj bőrfotelt!

Mano tudatában volt mindennek. Annak, hogy Magány miért nem jön. Így elgondolkodhatott.

Fejében a nyilvános megaláztatásról, és a majd jól odamondunk- féle nyílt beszédről alkotott paranoiái vegyültek a Napfény járja át a szívem újra kezdetű régi nyári slágerrel vegyülve. Kételkedni kezdett. Legfőképpen az emberekbe vetett, nehezen felépített hitében, ami már majdnem a bizalom legfelső fokát súrolta, de most leomlott a vár, és Mano igen bizalmatlanná vált. Végigfutatta az agyában Kertecs Amália minden szavát, amiket úgy magára vett, pedig, pedig nem feltétlenül hozzá szóltak. Ami Amáliát illeti, csalódhatott volna benne, de inkább magában csalódott. Jajjég, micsoda szar alak ez a Mano. Persze Lájer Kató és Ersmuttler Jeromos vígasztalgatták, hogy ugyan Mano, hát nem neked szólt. De hiába. És történetesen ekkor szakadt ketté a világ.

Ezt követően dominálni kezdett az unszimpátia, az üldözési mánia, az önzés, és az antiszocializmus.

Mano aztán levitte a szemetet, és mindez benne volt. A kukásautó bedarálta, a szeméttelepen elégett, a gőze már a város felett száll.

Bild: Prisztrungler Baltazár antiszocializmusa csúcsán. (neki is elmúlt)

Lájer Kató úgy érzi...

Úgy érzem, sírva fogok fakadni. - modta Lájer Kató




bild.: Zwei kleines Mädchen.

Milyen sűrű a beosztás. És mégsem. Hát megint a tavaly nyár dilemmájába kell, hogy essen? Az olyan nyáréba, amikor sehol senki, és mint a hétköznapok egyszerűségében a magányhoz kell fordulnia? Mennyire sok itt a kérdés. A válasz természetesen egyből érkezik: igen. Ennek most is így kell lennie, kedves Kalter Mano. Hiába, a WKG nem nyugszik, sem a többi mozaikszóval ellátott, titokzatos szervezet, amely élhetetlenné teszi a júniustól szeptemberig tartó röpke, ámbár mégis csodálatosnak festő időszakot.

Mano gondolatmenetének megszakítása gyanánt kitenkintett oldalra, és meglátta magát, a megdöbbentő, ám mégis megkapó Magányt. A leginkább azt utálja benne, hogy olyan elegáns, és folyton drága szivarral kínálja, olyannal, amilyenre neki nem fut, csakhogy méginkább érezze az egyenlőtlenség nyomását.

A Magány mai látogatása alkalmával sötétzöld szmokingot viselt, hozzá tökéletesen kiboxolt szteppcipőszerűséget, selyemsálat, és vastag keretes szemüveget, ami másoknak irtó hülyén tud állni (de mégis hordják), viszont rajta nagyon jól mutatott. Nagyon kellemes látványt nyújtott, főleg a kaktusz fagyija, amit óvatosan eszegetett.

Mano köszönt, Magány szintén, de olyan filmbéli strandsármőr módon, amitől Mano kicsit megijedt. (ennyire nem lehet rossz a helyzet)

- No, hogysmint Klater Mano?

- Úgy gondolom, tudod, ha már egyszer jöttél.

- Aha. Szivart? - magány elővette szivarosdobozát, kinyitotta, és jó nagyot szippantott belőle.

- Nem, kösz. - Mano másodpercekig bámult ki az ablakon, csakhogy ne azokat a drága kubai szivarokat kelljen neki, majd megkérdezte - Te, Magány, mondd csak, úgy tervezed, hogy egész végig itt maradsz? Vagy csak mondjuk ezen a héten?

- Nos, azt hiszem ez csak rajtad múlik.

Hidegrázás, depresszió, alvásszavarok, három az egyben. Móka és kacagás az élet, ha Magány ott van az emberrel. Reggel, délben, este, és minden más jóbarát szerepét átveszi. Nem jön az ihlet, a munkakedv, az álmosság. Mano soha nemis értette, hogy miért épp Magány lett a magány. Igazából rendes, és ő nem is képzelné, hogy ez a dolog lehet ennyire jólöltötzött. Úgy vélte, hogyhamár egyszer sokat lesznek együtt, rá is kérdez.

- Mondd csak...öhm...Miért pont te vagy a Magány? - Mano rámeresztette óriási szemeit Magány egyenes orrára, azután mindenfelé nézett, mert Magány késlekedett válaszolni, így Mano jogosan hihette, rosszra kérdezett rá.

- Nos, pajtás, a helyzet az, hogy engem mindig sokan vesznek körül. Egyszerűen imádom, és ez, hogy itt ülök melletted, ez csak egy munka, a hivatásom, amit szintén imádok.

- És, miért nem vagy levert? Vagy legalább szakadt? Vagy sokkal egyszerűbb?

- Azért, mert akkor nem ellensúlyoználak téged. Nem hagyhatom, hogy belebetegedj a folytonos pipázásba, és a szalámivásárlásba, meg az üldözési mániádba. Az nem lenne egészséges.

- Ellenben az, hogy veled beszélgetek, az, nemde?

Magány erre a kérdésre nem válaszolt, úgy tett, mintha teljesen belefeledkezett volna a szivarfüstbe, majd folytatta:

- Amúgymeg. nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a munkája. Gondolj bele. Nem lehetek egyszerre több helyen. Belőlem is csak egy van. É vagyok a Nagybetűs Magány. Merthogy van kisbetűs is. Ő például a depressziósok tehetetlen magánya. Mint mondjuk azé a bankár Emmusé, tudod, akinek barna kosztümje van, és vékony orra. Tehát sokféle van ebből is. Van kedves, meg gonosz is, és számító meg barátságos, olyan is, aki helyettesíti az anyádat, és olyan is, aki teljesen titkos. Róluk még én se nagyon tudok.

Mano nem jutott szóhoz, de eljátszotta, mintha mindig is tudatában lett volna ennek a ténynek.

- Hát. Igen. - mondta tettetett hozzáértéssel - ez így is volna rendjén, de mi van az öltözékiddel?

- Nos, aki jól csinálja, annak jól megy. - és rávigyorgott Manora azzal a reklámarcával - Akkor most mennék is. Majd talán jövök még, Kalter Mano. Az ég áldjon!

És Magány, a Nagybetűs Magány átlépte a küszöböt, majd szteppcipőjében átszteppelt az út túloldalára.

Mihalics csöngetett.

Bild: Titkos, huszadik századi magány.

Milyen szép az idő. Milyen kellemesen érzi magát. Ha nyitva az ablak, már akkor sem fázik, pedig mennyire be kellett öltöznie télen, még két héttel ezelőtt is, ha ki akart menni az utcára, és mégis, itt a nyár. A közelítő nyár.

Vége a szarozásnak, sarló és kacagás lesz az elkövetkezendő idő, abban az esetben, ha nem lesz ismét teljesen munkanélküli, illetve nem lesz jövedelme. Akkor összeomlana. Akkor elmenne az életkedve. megint felépteni azt, ami volt. Na nem.
Mano kezébe került a döntés úgy egy hónapja. Ekkortájt ugyanis a főnöke, Bresshtuf Bese

epésen megjegyezte: Meglehet, hog kirúgom. haha.

Ez Manónak persze nem esett jól. Most sem esik neki jól, ha visszagondol arra a kánya képére a Bresshtuf Bese főnökúrnak, hogy baszná meg. Mano hát úgy döntött, hogy összeszedi magát, és simán nem rúgja ki a Bese úr. Sokkalta meghatóbb nekrológokat írt, és egyszerkétszer még a heti horoszkópot is bevállalta az újságnál. Annyira hajtott, hogy Édelszalámit is tudott venni, nem csak párizsit, és biorozskenyeret fehér helyett, bár azt jobban szerette.

Mindeközben természetesen komolyan fontolóra vette a ki nevet a végént Bese úrral, a rohadt kánya besével, és azt, hogy talán Bese úr kerül ki győztesként az idegtépő játszmából.

Átgondolta, hogy mihez kezd majd a vesztes játék végén...

június 9. Los Angeles.

Valami büdös utcán hajnali három felé.

A büdös utcán jól öltözött, de szeszszagú egyén botorkál, magában beszél. Másik egyén feltűnik a sarkon. I gonna kill you motherfucking asshole!

Szeszszagú egyén megfordul. Ki az anyám ez?

Másik egyén, ködbe burkolózva fegyvert ránt. Elsüti.

Szeszszagú egyén rádöbben. Az az alak a kaszinóból. Miafa...

Golyó talál. Szeszszagú összeesik.

Nemnem. Így nem végezheti. Különben is a kilenc a kedvenc száma...

Már nem is olyan szép az idő. Becsukja az ablakot, pulóvert vesz.

Bild: Ersmuttler Jeromos, Ódor Emília, Kertecs Lilána, Lájer Kató

ti{csak titokban }tok
nem

szívós egyáltalán részben egészben sehogyan sem

bár egyedül lenni érthetően maradék