2009. június 21., vasárnap


A nyár első napja ma van a csillagászok számításai szerint. Nem lehet ne észrevenni, hogy ez észrevehetetlen. Legalábbis állandó, és leginkább hétköznapi hősünk, Kalter Mano számára. Az időt úgy lehetne jellemezni, hogy semmilyen. A nap se süt, de az eső sem esik, mégis pulóver kell, hogy kimehessen az ember, de inkább nem teszi, mert nem akarja magát úgy érezni, mintha március lenne, és még minden nap ugyanolyan átlagosan telne, ugyanannyira szürkén, mint a mai napi időjárás, mint a mai nap magyar égboltja, hiszen nyár van. Ünnepelni kéne. Hiszen vasárnap van, ami ünnepnap. Naigen. Három óra van és Vasárnap. A vasárnapjait soha semmire nem használta. Nincs ez most se másképp.
Nincs kedve semmihez. Kimenne, de inkább benn marad, pedig olyan, mintha benn rosszabb lenne, mint bárhol máshol, így a megoldást abban látja, ha kimegy az erkélyre. Teljes mértékben hinni akar benne, hogy ez jó. Jó az erkélyen ülni. Jobb, mint bent, vagy kint. Az erkély a legtökéletesebb kompromisszum. Megvéd a külvilágtól, be lehet menni pisilni, inni, enni, és mégis érezni a szabadságot, merthát az erkély a magasban tart. Ez jó.
Mano szokásához híven rágyújt és a járókelők fejére hamuzik. Ezt eddig még sohasem tette. Amikor az első kopasz ember elhalad alatta, és a hamu szelíden lecsusszan a tar koponyáján, (persze észre sem veszi) Mano valami óriási erőt érez magában. Úgy érzi, mintha valami sötét és minden tekintetben gonosz lovag lenne, aki nem szeret senkit, őt nem ismeri senki, csak tudják, hogy létezik, a törvény és mindkei felett áll, és Lucifer személyesen adta át neki a hatalmat, aminél fogva bárkinek a fejére hamuzhat. Muhhahahhaaaa.

A kilencedik ember után gonoszsági szintje a maxon van, bemegy a szekrényhez, előkeresi a pubikori huligános dzsekijét, felveszi, rádöbben, hogy azóta nem sokat nőtt, nem fogyott, nem hízott, az agyában bekapcsolja a kukatörős, rombolós, menő járásmód, cigivel a szájban zenét, kimegy az utcára, és mindenre kiterjedő, felszínes gyűlölettel a szívében, Lucifer hatalmánál fogva kőkeményen, trashmódra elgyalogol a világ végére, és a filmnek ezzel vége is van.

Ez jó móka volt, gondolja magában az éjszaka kellős közepén, amikor hazaér a világvége legszebb rétjéről.