2008. november 30., vasárnap


Mano már készülődött. Összeszedte az összes szürke pamut boxerét, meg a csíkosakat is, kötött pulóverét, meg a kárókockásat, a gyönyörbarna kordgatyáját is, amit azért szeretett, mert nagyon kényelmes volt, és amikor hordta, a napjai jól sikeredtek, a gombos pólóit, meg a gyűrött ingjeit, és a kedvenc lyuksötétségzöld sálját, és bedobta a lomtalanításon guberált bőröndjébe.
Mindig is imádott utazni. Mert utazáskor érezhette, hogy mennyire nagy a világ, és mennyire, mennyire, mennyire...amikor megy a vonat, és sötét van és esik az eső, annak mennyire jó még a szaga is, és arcüreg gyulladása sem tarhatja vissza, hogy teljesen kinyissa az IC ablakát, és hagyja, hogy arcul csapja a nagyvilág. Szerinte ez éppen annyira romantikus tud lenni, mint a szivarozás. És a kettő együtt. Kánaán.
Érezte, hogy Isten teljes odaadással szereti, és mindenkivel meg akarta osztani Isten teljes odaadással való szeretetét. Csak az ő életében tényleg fontos dolgok töltötték meg az agyát, és elképesztően boldog volt. A lelke óriásivá vált, csak be volt zárva a kedves kis Kalter Mano kinézetű testébe.
De tudta, hogy amint elindul a vonat, a leke szétszéledhet a világban, a jószagú Atyaisten hűvös, vírushordozó, romantikusan gondolatzabolázó téli menetszelével.

2008. november 29., szombat

Na, ezt aztán most jól megmondom, halljátoke.



Egy férfi ne legyen nő.




2008. november 27., csütörtök

-Te Mihalics. Én nem értem az embereket.
-Én se Mano. Akkor nem ülnék itt.
-Igaz.
Kávéjukat iszogatták, mintha odakinn semmi se lenne. Mintha ez a szoba, meg a két fotel örökkévaló volna, és csak ezek az állandó semmi érzések léteznének.
Manot mindeközben elgondolkodtatta az, hogy vajon jó lehetne-e, ha így maradna minden. Ha feladná a mégjobbat, ami rossz is lehet, az állandóan átlagosan jóra. 
-Te Mihalics. Jobb lenne?
-Fogós.
Igaza lehet. Ha kilépünk innen, ha csak vizelniük kéne kimenni, akkor már vége szakadna. Ha rájuk törne a szükség, akkor már nem volna meg az állandóan átlagosan jó, csak az átlagosan jó. Tehát. Igazán felcserélhetnék az örökös szaratóskávézgatást a fotelben valami izgalmasabbara. Valami szuperhős-szerű dologra. Hogy ne csak álmodjanak róla, hogy egyszer belőlük lesz a legnagyobb Magneto, hanem tényleg. Legyen is úgy.
-Te Mihalics. Szerinted?
-Ravasz.
-Ravasz?
-Az.
Beleszürcsölt a kávéjába, és Manoból kiapadt az előbbi felismerésének összes eddigi lelkes szikrája. Rádöbbent valami másra.
Inkább szürcsölgetett ő is.

Úgyistökmindegy. Magneto már úgyse lesz belőle.

2008. november 22., szombat







Mindennek az oka ez a kólatársadalom.





2008. november 19., szerda

De a dolog nem itt kezdődött...

sötétkék, aminek a szélén van egy kis fényes.

2008. november 7., péntek

Amikor szélsőségesen rosszul vagy jól érzem magam, akkor kevesebbet írok.








szerintem ez elég kevés. dejódejódejó

2008. november 6., csütörtök

Balaton


Most megint minden olyan jó.

Igaz, hogy a szembeházi szomszédok még mindig gyakorta állnak számomra érhetetlen okoból az ablakaikban a függönyt elhúzva, és a mi tömbünket kémlelve,

de azért jó az életem.

2008. november 4., kedd

Ez így nem jó.

Ha szomorú vagyok, nevetek, ha boldog vagyok, sírok.
Anyád.

2008. november 1., szombat


Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök már sorozatban az ötödik Romeo&Juliet-jét szívja, és mered maga elé, mert olyan érzése van, hogy nincs mire várnia. Most nem boldogítja a hétfői fizetésnap, az, hogy valaha volt egy szép felesége, az, hogy van egy jó állása, és az élete nem is olyan rég óriási fordulatot vett...Most nem.
A nyugalom sajnos egy szinttel fentebb lebeg, és Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök nem igazán képes elérni. Ez inkább olyan fásult dolog lehet. Amolyan, baszkiennyivolt.
Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök szerint ez éppen tökéletes időpont volna arra, hogy meghaljon, és újjászülessen.
Hamar elveti beteges és kósza gondolatát, aztán az szépen kikel másodpercek múlva.
A növényzet kivágása érdekében feltesz egy vidám lemezt, és visszaül a kényelmes foteljébe, ami a dolgozószobája közepén helyzkedik el, és amelyben olyan sok időt töltött, mióta a felesége elhagyta. Pedig milyen szép nő volt. Pedig milyen nagyon szerette. Pedig milyen vajon miért hagyta el?
Nem gondol semmire. Semmire az égvilágon, csak énekli azt a dalt, ami szól, egy kicsit talán sírva is fakad, végülis egyedül van, néha ezt is kell, mert szomorú.
Elképzeli, hogy egy film szereplője, mert ilyen jelenet nem akadhat az életben, és igazából élvezi is a reménytelen hazug szomorúságot.
-Szarul vagyok, de elég jól. - mondja titkosan a szövegét a levegőbe.

A szivar közben leég, mégegyre rágyújt, folytatja a tevékenységet, amit már két órája űz, aztán elalszik, a szivar kiesik a kezéből, és a ház felgyullad.


Bild.: Laskay Lujza, Prisztungler Baltazár, ifj. Prisztungler Baltazár
Abszolúte megnyugtató, ha a gyárilag csillogó csap otthon is csillog, és vízkőmentes.