Nos. Erre vártunk, ezt utáltuk, ez is eljött, és hát nem menekülhetünk előle. Persze mosérzéseim szerint egy fokkal jobb, mint mondjuk egy éve ilyenkor. De komolyan. És. ezzel a mondattal le is rágahttunk volna minden csontot, de ne tegyük meg, minvel akkor nem lesz ilyen aktuálpolitikai témám, és másra meg senki nem kíváncsi. Vagy. ez van, most ezt kapjuk a tányérba. Én minden bizonnyal otthagynám, mert nagyon válogatós vagyok.
Tehát. Kezdjük a kezdeteknél, amikoris a dugó, ami reggel keletkezett a város minden pontján és valószínűleg egyszerre, feltartotta a járműveinket, így esedékes lehetett volna a reggeli késés, de nem lett az, ami már "idegnyugatató (felhőjáték a gőz, s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás..."), hiszen ha nem késel, akkor bemehetsz a tömegbe, ha elkésel, akkor két választásod van. Hátul mész be a tömegbe, elől mész be a tömegbe, és ez a legszarabb, vagy egyszerűen nem mész be a tömegbe. (ez a nagy szünet direkt van itt, mert megpróbálom minél inkább áttelepíteni valós beszédjegyeimet a monitorra.) De ez igazából mindegy is, csak foglalja a helyet. Ahelyett a csodás és nélkülözhetetlen szónoki és közaltató, de mindenesetre időnként mulattató beszéd helyett, amelyet kora reggel hallhattunk. Formaság. Formalitás. Hagyomány. Aztán hallhattuk a magas hangú kisleányt a Pillarebegtetéssel ötvözött magánszámában igen magas hangon beszélni, aztán egy egyértelműen fenomenlis, és gyönyörű NEM-et és cseles kibúvást, és jöhet a kártya. A festő szakot meg ellepték az "idegenek". Furcsa is volt ott egy csomó más embert látni. A kálvin téren pedig nem találni, sem a közelében egy olcsó, műanyagszékes kávézót. Na a mai napról ennyit.
Jöjjön a politika. Nem értek egyet a Magyar Gárda álláspontjával, és mostanában sokat néztem az echo tv-t. Iagzából élvezem a politikát hallgatni. Néha már olyan gusztustalan, hogy az jó.
Ezen felül. Ha bárki írna egy szerinte jó színdarabot, az adja már oda nekem. Talán visszkapja. És. Kívánjuk, hogy minden elképesztően nagy szabású, és növekvő tendenciával rendelkező társadalmi csoportosulás, amelyet az iskolai diákjai terveznek, és terveztek megvalósuljon. Beleértve a mieinket is. (szeretnénk ugyanis összehozni egy színjátszókört valami irodalmi alappal, és minimál hozzáértéssel)
Hát, Éva, asszem most ennyire futotta, vagyis nem csak ennyi lenne, de nagyon éhes vagyok, és nem tarthatok víz és zöldségnapokat, mert azok meg mire jók, meg játszani szeretnék, szóval ne haragudj.
Azért felteszem ide a megszokott képet. Ami ugyebár jól mutat ott, ahol van.
Tehát. Kezdjük a kezdeteknél, amikoris a dugó, ami reggel keletkezett a város minden pontján és valószínűleg egyszerre, feltartotta a járműveinket, így esedékes lehetett volna a reggeli késés, de nem lett az, ami már "idegnyugatató (felhőjáték a gőz, s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás..."), hiszen ha nem késel, akkor bemehetsz a tömegbe, ha elkésel, akkor két választásod van. Hátul mész be a tömegbe, elől mész be a tömegbe, és ez a legszarabb, vagy egyszerűen nem mész be a tömegbe. (ez a nagy szünet direkt van itt, mert megpróbálom minél inkább áttelepíteni valós beszédjegyeimet a monitorra.) De ez igazából mindegy is, csak foglalja a helyet. Ahelyett a csodás és nélkülözhetetlen szónoki és közaltató, de mindenesetre időnként mulattató beszéd helyett, amelyet kora reggel hallhattunk. Formaság. Formalitás. Hagyomány. Aztán hallhattuk a magas hangú kisleányt a Pillarebegtetéssel ötvözött magánszámában igen magas hangon beszélni, aztán egy egyértelműen fenomenlis, és gyönyörű NEM-et és cseles kibúvást, és jöhet a kártya. A festő szakot meg ellepték az "idegenek". Furcsa is volt ott egy csomó más embert látni. A kálvin téren pedig nem találni, sem a közelében egy olcsó, műanyagszékes kávézót. Na a mai napról ennyit.
Jöjjön a politika. Nem értek egyet a Magyar Gárda álláspontjával, és mostanában sokat néztem az echo tv-t. Iagzából élvezem a politikát hallgatni. Néha már olyan gusztustalan, hogy az jó.
Ezen felül. Ha bárki írna egy szerinte jó színdarabot, az adja már oda nekem. Talán visszkapja. És. Kívánjuk, hogy minden elképesztően nagy szabású, és növekvő tendenciával rendelkező társadalmi csoportosulás, amelyet az iskolai diákjai terveznek, és terveztek megvalósuljon. Beleértve a mieinket is. (szeretnénk ugyanis összehozni egy színjátszókört valami irodalmi alappal, és minimál hozzáértéssel)
Hát, Éva, asszem most ennyire futotta, vagyis nem csak ennyi lenne, de nagyon éhes vagyok, és nem tarthatok víz és zöldségnapokat, mert azok meg mire jók, meg játszani szeretnék, szóval ne haragudj.
Azért felteszem ide a megszokott képet. Ami ugyebár jól mutat ott, ahol van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése