2008. március 12., szerda


Másodpercenként váltják egymást a hangulatai. Jó futók, bárkit leelőznek. Mesés boldogság, azután a szar tobzódása, olyan érzés, hogy az ami belül van kék lett, és nagyon szétvágná a mellkasát egy rozsdás késsel. Bármleiyk is jön szóba, inkább üldögélne egy szép, zöld, kullancs és tetűmentes réten egyedül.
Helyette perszehogy a villamoson ül, teljesen ázott és vizeskutyaszagú kabátban, tumultus van, és már legalább két órája vizelnie kéne, de sebaj, amíg az eső esik, addig nemigen halhat ki az emberiség.
A villamos ma ocsmány helynek tetszik a szemében. A négyes ülésben ül, ráadásul belül, és nem lát ki az ablakon. Az embereket és a fertőzéseket bezárták egy sárga fémdobozba, és a lehellet befedte az üveget, amit letörölni nehézkes volna, hiszen Mano keze a zsebében van, mozdíthatatlan helyzetben. Ha kivenné onnan, akkor azzal meglökné a mellette ülő nénit, akinél ernyő van, ígyhát inkább nyugodjék békében a jobb keze, vele együtt a bal is, hiszen a zsebbörtönből nincs menekvés.
A másik megoldás az idő múlatására az volna, ha jól megfigyelné az emberek arcát, de ez a lehetőség már akkor talomba megy, amikor észreveszi, hogy sokan néznek rá is, és kétli, hogy azért mert szép lenne. Nem, biztosan ők is észrevették, hogy kinek a kabátja áraszt vizes kutyaszagot.
Persze a megoldás kézenfekvő, mitöbb, egyértelmű. Gondolkodni kell, nem is kell, megy az magától, hiszen már azt is kitalálta, hogy milyen illata van annak a rétnek, csak nem merült bele. Igen. Akkor most, hogy a gondolati szálai közül az egyiknek vége szakadt. Most befűzheti a másikat. Piroska szörp is lenne a réten, és kényelem. Mindenekfelett.
Persze a kényelem már nem látogathatja meg rétet, mert Mano leszállni kényszerül, végállomás, az ajtókat bezárják, az emberek felhúzzák az ernyőiket, szarakodnak egy sort, pont útban vannak, dehát időnk, mint a tenger, Mano természetes módon kikerüli a nénit, a bácsit, a nőt a gyereket, megmég egy egész tömeget, és ernyő nélkül hazasétál, de már nem jut eszébe a rét.
Csak arra gondol, hogy valamit elfelejtett.



Bild: tündérország.

3 megjegyzés:

Csepella Olivér, a pék írta...

ezjó, ezjó.

Névtelen írta...

Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the Celular, I hope you enjoy. The address is http://telefone-celular-brasil.blogspot.com. A hug.

A róka. írta...

hát, köszönjük szépen.