Yashwant köszöntötte bánatos arcával Manot az otthon melegében. lehet, hogy Yashwant állandósult szomorú arckifejezése, vagy a szívszaggatónak is hallható zene tette, ami Julcsától szűrődött át hozzá, de mindenesetre őt magát is elfogta valami kicsit üres, kicsit hiányos érzés. Ledobta a nejlonzacskókat. A kupit ez csak növelte. Sebaj. Vegégisétált a lakás összes szobáján, hogy érezhesse a hazaérkezés fogalmának észvszejtő illatát, aztán leült egy sámlira, és keményen elgondolkodott. Minek elindulni, ha úgyis vissza kell jönni, aztán úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és csenben kloffolni tovább a deszkán a csirkemellet.
Felállt, odasétált Slomohoz, és levette mellőle a Ludwig Erhardt nevével fémjelezett szivarosdobozt. Kivett belőle egy szivart, leharapta a végét, fogta a szovjetúniós benzines gyújtóját, és számításba véve a gyulladás hatvan százalékos esélyét életbe léptette az öngyújtó mechanizmusát. A szivar hangtalanul vívta máglyahalál-tusáját, Mano pedig eközben csak bámult ki az ablakon.

Jó volna, ha még mindig a tengert látná az üvegen keresztül.

Miután szivarközlegény teljesítette szolgálatát Mano sétálni indult, hogy újra megszokja a Tizennégyes sikoltásait.