2008. október 6., hétfő

84. hülyeség

Autista életérzésem a legekben, szerelem helyett megteszi a pipa meg a zene.
Ha felnézek az égre, Mexikó egét is látom, (vagy nem, dehát nem tudhatom) csak mostanában köszönt be a felhős égbolt látványa Magyarországra, így maradt az, hogy azokat nézzem hazafelé, és ne az utat. Ez nagyjából hozzájárul ahhoz, hogy botladozvan érek haza, vagy máshol lyukadok ki, mint ahová terveztem az utamat eredetileg. Ez egészen vicces.
Vagy ezsem az, de azért, mint azt megtudtam többek nevettek egy kicsit, de cska egy kicsit az Antikrisztusról közzétett bejegyzésemen.
ha hiszitek, ha nem, komolyan úgy van, ahogy leírtam, vagyha nem, akkor nem. Ez van. Sajnos hiába szeretném nagyon, nem tudom az okokat. Pedig az élet egyszerűbb lenne, ha tisztában lennénk velük. Csak akkor értelemszerűen nem ilyen lenne az egész. P. P. p. úr megmondta a frankót szombaton. Énmeg, ahogy tanácsolta nagy szelíden, megfogadtam, és elgondolkodtam a hallottakon. Habár ő arról beszélt, hogy amit olvasunk, azon gondolkodjunk el, aztán olvassunk megint, gondolkodjunk el rajta, ezzel karban tartva az agyunk barázdáltságát, és művelve lényünket.
Egy a baj. Nem szeretek olvasni. Ez a gond P. P. p. úr kijelentésével. Még ő sem tudhatja az okokat. Ha én buta maradok és minden tekintetben műveletlen, akkor az azért van, mert nem szeretek olvasni. Sajnos ez így is fog maradni, mert azt mondta, más út nincs a boldog halálhoz...
Bár. Boldogok a tudatlanok. Ígyhát boldogan fogok élni, és boldogan fogok meghalni.
Ez egészen pozitív. Így már stresszelnem sem kell magamat. É most, hogy mindezt már tudom, nem vagyok annyira tudatlan, de megeshet, hogy sikerül elaludnom még hajnali egy előtt.
Annak konkrétan nagyon örülnék.


Örülj ma velünk!




5 megjegyzés:

Névtelen írta...

olvastam egy szeptember 30.-i írásod a szemről meg egy vasárnapról és olyan hangulatom lett mint régen volt vasárnap... hiányzik (tetszett)
remélem tudsz már aludni

A róka. írta...

Hát. Nem tudom, hogy ez volt e vele a célom, de nem is baj. Aludni még minidg nehezemre esik, és azt sem tudom kitalálni, hogy ki vagy. (Egyszer már csináltam olyat, hogy átállítottam a dolgot, hogy ne lehessen névtelenül írni, de úgymeg végképp senki sem írt. Ezért visszaállítottam, csak kicsit félek a névtelen hozzászlásoktól. Hiszen abszolúte félelmetesek, nem?)
No ennyi. Ha megtudom, akkor majd örülök.

Névtelen írta...

jah jó akkor izé bocsi... Csabi vagyok :D és bocsi h nem írtam nevet (amit valszeg mivel egy nicknevet írtam volna amúgy sem értettél volna) de te gondoltál már arra mennyi időt vesztesz az életedben azzal h egy csomó helyre be kell írnod a jelszavad, e-mail címed, ect.? én igen, éppen most :D és már jó kifogásom is van ezzel

inkább izgalmasak talán

A róka. írta...

Hát. Én szeretek írni. Ha ír az ember, legalább átgondolja, hogy mit ír le. (bár esetemben ez nem így van, úgy érzem se beszédben, se papíron, se képernyőn nem vagyok megfontolt, pedig mennyire szeretnék az lenni.) Tehát a blogger nevemet is szívesen beírom bárhova. Najó. Azért bárhova nem.
Aztmegmég most is tartom, hogy a névtelen bejegyzések rémisztőek, mert izgalmasak. Meghát ide alig ír valaki, ugye, és akik írni szoktak, azon mind névvel teszik. És már annyira hozzászoktam a ritkás, Mihalics névvel ellátott tumácsokhoz, hogy nem bírom a feszültséggerjesztő névtelen hozzászólások keltette izgalmakat.

Na. Ez megint jó hosszú lett. Basszus.

aki meg egy éva írta...

az baj volna?