2008. október 15., szerda


Este van. A lakótelepi levegő alja narancssárgává válik, az aljánál fentebb meg távoli feketévé, és a szemközti házak ablakán belátni ilyenkor. Mano a Bartókot hallgatja éppen, azon is egy riportot az utolsó reneszánsz polihisztor úrral, aztán nem bírja tovább a beszédet, és átkapcsol valamelyik másik rádióra, hadd ömöljön az arcába az európai popkulúra idegesítőbbnél idegesítőbb feldolgozásokkal.

Mano ezt a rémséget hallgatva eltöpreng a jövőjén, de percek alatt belátja, hogy mindez értelmetlen, ugyanis tíz évvel ezelőtt egy hasonló eltöprengése alkalmával sem arra gondolt, hogy közel a harminchoz egymagában a jövőjén fog gondolkodni egy lakótelepi lakásban.

Legutoljára tizennégy évesen ringatta magát hiú ábrándokba.

Úgy képzelte, hogy testes kis szakálla lesz, amit majd gondolkodás közben birizgálni fog, mint férfiassága jelképét. Arról álmodott, hogy saját cége lesz, ami igazán hasznos dolgokat fog piacra dobni, és fel fogja karolni a tehetséges fiatalokat, ezenkívül órási tersszal és kerttel megáldott háza lesz Budán, és hozzá egy Jaguárja, amivel nemcsak a hegyre tud könnyedén feljutni, hanem (elképzelése szerint) a nőket is vonzani fogja, így minden napra jut egy szamba és jut egy twiszt is. Amikor pedig megunja a szürke hétköznapokat, majd kiruccan a Riviérára, hiszen ott lesz nyaralója, nem máshol, és természetesen a lába negyvenhetes lesz.

Mano fél nyolc felé azon kapja magát, hogy jövője helyett már a múltján töpreng, ami meggyőződése szerint az öregedés jele, és kicsit el is szomorodik, mert hiába képzelte tizennégy évesen azt, hogy mindennek a megvalósítására simán képes lesz, nem úgy adódott, hiszen Pesten lakik egy lakótelepen, villamossal jár munkába, egy nő sincs az életében, nemhogy kettő, néha cikkeket ír egy szar alak újságjába, szakállt növeszteni soha nem is próbált, mert azzal hatvan évesnek nézne ki. Ez a jövőd, Kalter Mano.


De ami jó, hogy a lába negyvenhetes lett, pedig erről igazán nem tehet.



Két perc múlva Mihalics csönget egy esti szaratós kávé elfogyasztására kedves Mano barátja társaságában.

5 megjegyzés:

Jakab írta...

héj,de hát ő laczkó a mindenki kedvencze.

Yashwant írta...

Igen. Ő Lackó.
Imádom az arcát.

Jakab írta...

én a testét is imádom. amikor félmeztelün gitározik.

Jakab írta...

félmeztelenül. elnézést kérek.

Yashwant írta...

Semmi baj. Elnézzük. És igen, Imádjuk Lackót mindenestül. Főként gyönyörűséges szemeit. A szemek gyöngye az övé.