Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök már sorozatban az ötödik Romeo&Juliet-jét szívja, és mered maga elé, mert olyan érzése van, hogy nincs mire várnia. Most nem boldogítja a hétfői fizetésnap, az, hogy valaha volt egy szép felesége, az, hogy van egy jó állása, és az élete nem is olyan rég óriási fordulatot vett...Most nem.
A nyugalom sajnos egy szinttel fentebb lebeg, és Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök nem igazán képes elérni. Ez inkább olyan fásult dolog lehet. Amolyan, baszkiennyivolt.
Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök szerint ez éppen tökéletes időpont volna arra, hogy meghaljon, és újjászülessen.
Hamar elveti beteges és kósza gondolatát, aztán az szépen kikel másodpercek múlva.
A növényzet kivágása érdekében feltesz egy vidám lemezt, és visszaül a kényelmes foteljébe, ami a dolgozószobája közepén helyzkedik el, és amelyben olyan sok időt töltött, mióta a felesége elhagyta. Pedig milyen szép nő volt. Pedig milyen nagyon szerette. Pedig milyen vajon miért hagyta el?
Nem gondol semmire. Semmire az égvilágon, csak énekli azt a dalt, ami szól, egy kicsit talán sírva is fakad, végülis egyedül van, néha ezt is kell, mert szomorú.
Elképzeli, hogy egy film szereplője, mert ilyen jelenet nem akadhat az életben, és igazából élvezi is a reménytelen hazug szomorúságot.
-Szarul vagyok, de elég jól. - mondja titkosan a szövegét a levegőbe.

A szivar közben leég, mégegyre rágyújt, folytatja a tevékenységet, amit már két órája űz, aztán elalszik, a szivar kiesik a kezéből, és a ház felgyullad.


Bild.: Laskay Lujza, Prisztungler Baltazár, ifj. Prisztungler Baltazár