2009. február 15., vasárnap

Háthogy milyen nevetségessé tudja alakítani az embert az élete. Hahaha. Kacagnom kell.

De legalább van min nevetni, de olyan amúgy is mindig van, már most, hogy egy ideje nagynehezen sikeredett kilábalnia a tinidepi elkurvult formájából, angyalkám, révészem. Ennek örömére általános boldogság telepszik a gondolataira, és ez is jó. Még a rossz is jó, mert utána úgyis jó lesz.
Habár tényleg minidg ezt taglalom, de nem tudok mást. Meg ezeket hogy megint miaz életenek írom le ide. Hát tudja a jóég. Mert én nem.

Tegnap vettem négy darab csodaszép színű festéket. És fúvókát is vettem pénteken, és sokkal jobb, mint a régi, habár az is jó szolgálatot tett, de ezzel gyönyörű hangja van klarinétkának.

Hát nem szép az élet, srácok?

(nem tudok érdemlegeset írni, mert unalmas és egyhangú lenne minidg ezt olvasni. Mert meglepő módon van, akiolvassa, köszönöm néketek.)

Nincsenek megjegyzések: