2009. március 26., csütörtök


Nincs kedvem semmihez.
Sosincs kedvem semmihez.
Talán már soha nem is lesz kedvem semmihez.
Hát. Így jártam.

Túl kicsik a szaros gondjaim a csodaszép nagyvilághoz mérve, ígyhát jobb, ha senki sem foglalkozik velük, így én sem, hiszen mondhatnánk azt is, hogy második tinidepis korszakomat élem, amit a gazdasági világválság? és a tehetetlenségem idézett elő, vagy nem is tudom, de azthiszem sok mindenről le kell mondanom. Inkább Kalter Manoról kéne olvasnia, annak, aki ezt a lószart végigolvassa, nem a nyafogásom betűin kéne jártatnia a szemét, és szegény betűk, akiknek ezt kell a hátukon cipelniük. Lettek volna részei inkább egy szép vers, vagy egy érdekes ismeretterjesztő szöveg betűtársadalmának, de nem, nekik egy lepusztult, kopár, koszosbarnáskékesfehér telepen kell álldogálniuk, várva a magasztos megváltásra, hiszen biztosan a betűk is eljutnak egyszer a nirvánába. Egyszer biztos minden, nem csak az élőlények lelkei.


De ez mind hülyeség?

3 megjegyzés:

To Visit My írta...

your blog is feel good......

Csabi írta...

nme hülyeség már csak azért sem mert tetszik a rím a vége felé
(megváltásra-nirvánába)

komolyra fordítva ygav vítagen lút?

(tegyél egy tükröt a képernyőhöz, eszméletlen =) )

Yashwant írta...

szomorú vagyok.
de azért annyira nem.
hamáregyszer tudtomon kívül is rímeket faragok.
bár, ez szerintem ez maximum csak kínrímnek menne el. =)
vagy. nemtudom.