Mert úgy érzem, ennek a blognak már annyi értelme sincs, mint mikor elkezdtem...
Habár szeretek írni ide, mégsem érzem, hogy kéne, ugyanis senki sem olvassa, legalábbis azt hiszem, mivel senki sem szól hozzá semmihez, ami pedig arra a következtetésre vezeti személyemet, hogy azt higgye, egyik írásom sem
vált ki senkiből semmit, úgy pedig nincs sok értelme.
Hát ennyi.
Az írást ezért felfüggesztem, amíg megállapodásra nem jutok, rossz (vagy jobb) esetben véglegesen kitörlöm ezt a blogot az internet emlékezetéből, az emberekéből meg amúgy is el fog tűnni.
14 megjegyzés:
Én szoktam olvasni a "hülyeségeidet". Régebben akárhol beírtam a googleba, a tobzódók-nál már felajánlotta a tobzódókékbordót. Azért ez nem semmi :) Mostanában mondjuk nem teszi. De azért teccik...
hát, köszönöm, kedves Névtelen, de asszem megint el vagyok keseredve...
amúgy ki vagy?
Paranoiás vagyok, és nem tudok aludni, ha valaki névtelenül ír.
én is szoktam olvasni a blogodat és szeretem is, még akkor találtam rá a Pirinél asszem, mikor még fehér volt a háttér, és egy feketefehér kép volt a címnél.
azért nem küldök neked soha megjegyzést, mert teljesen egyetértek azzal amit írsz és szeretem. elolvasom a blogod és és picit félrenézek és bólogatok, hogy tényleg így van minden.
most szerintem ez így leírva tökszar.
most azért jó, hogy ezt leírtam?
ne törölöd le, ne.
...
te kéreted magad, Hilbert.
Mihalics rágyújtott még egy szálra, az órájára nézett, kifújta a füstöt, kedves-bágyadtan sóhajtott és bekopogott. Azon tűnődött, milyen arcot vág majd barátja, ha itt látja őt. Persze volt ideje végig gondolni az úton idefelé. Hogy rég volt már az a hosszú könyöklés a Nemzeti Galéria ablakában, amikor mindenféle felkiáltás és szemöldök húzogatás híjján valahogy meglepődtek egymáson. Hogy azok akik, mindketten. De mások is, mint akik. És hogy mennyire bődületesen buták és elvetemültek. Együtt. És egyenként. És ahogy a kedvük tartja. Vagy nem is. Mihalics a cipőpasztáján is meglepődött aznap. Erre tisztán emlékszik. Pedig akkor még nem használt cipőpasztát. Úgyhogy biztos kitalálta. Igazából azon lepődtek meg serény párkányonkönyöklésük közepette, hogy leesett a hó. Máson nem is lepődhettek volna meg. De Mihalics váltig állítja, arra, hogy egy ember így meglepődjék, öt - hat...esetleg hét alkalomnál több, nemigen adódik egy röpke kis - megelőlegezett - nyolcvan év alatt.
haha.
Jajigen, voltak még idők, amikor fehér volt a háttér, és fekete a szöveg. mert az annyira minimál.
Á. nemtudom, mivan srácok...
cucikám, én is olvasom, na!
Én vagyok az Zizi, így kopaszon már nem ismersz meg?? :)
kopaszon? oké, két ember van, aki zizinek hív ezen a földön.
de ők tudomásom szerint nem olvassák ezt a blogot, énmeg gyűlölök találgatni, szóval kivele, Lévire tippelek, deha te vagy az, akkor megtalállak és elbeszélgetünk.
jaj hát én is olvasom !
de nem hiszem hogy fogok kommentelni ettől függetlenül
azért ne törölj le semmit
szervezzünk fanclubbot
nem tudom mit írjak
Megjegyzés küldése