2007. június 8., péntek



Egészen kedvesnek mondható kis napocska volt eza tegnapi, aminek reggelén részese lehettem egy csodás műsor látványának, ami arra szeretett volna rávilágítani minket, ignorens, avatatlan egyedeket, hogy a gyilkolási kedvünk (fajtársainkkal és más fajokkal szemben egyaránt) és a politikai készségünk már a majmok és az emberek közös ősében is megvolt. Mindezt a csimpánzok bizonyos vadászatával szemléltették. Ugyanis ez a vadászat, bár az elejtett állat testét széttépik, és vad üvöltések közepette talán el is fogyasztják, nem az élelemszerzés célját szolgálja. Pusztán Politika!
A jelenetek véresek voltak. Az első felvonásban egy territóriumukba tévedt selyemmajmot nyírták ki. Őt már hiába várták otthon. Kettétépték, és hallatszott, amint a hús és a bőr elválik egmástól egy pattanásszerű hang kíséretében. Meghát ropogtak a csontok, az inak szakadtak széjjelfele, a kismajomcsonknak már nem volt feje se ekkora. Aztán a vérengző csimpánzok, amikkel majomként nem szívesen találkoznék otthagyták a maradékot, merthát a pincérek majd eltakarítják, és elfutottak.
A második felvonás hasonló. Csak itt már felebarátját tette hidegre a Csipánz Maffia az esőerdő egy eldugott részében. A tehetetlen majom menekülni próbált, de három másik csimpánz utána ugrott, és leszakadt alattuk az ág, aztán a fák között már nem tudott elfutni, hát vége lett. Valami górémajom még verte is a hulla mellét a két tenyerével, biztosan örült, hogy Johnny pajtása már nem áll útjába a nője megszerzésében. Kitudja.

A lényeg, hogy ezvan.

Ezt követően este voltunk ezen a kis koncerten, ami először eléggé unplugged dolognak ígérkezett, aztán hárman kerekedtünk csak táncra az utolsó számok felé, de nemtudom meddig tartott, majd megérdeklődöm, mert a kocsi várt, mi meg beültünk, és otthagytuk a dolgot, pedig nem akartuk. Mindegy, tetszett, csak ne éreztem volna azt megint, hogy egyesek foggal vonóval ki akarnak innen üldözni. Akkor kérem őszintén mondják a szemembe. Majd elsírom magam nyilvánosan, de jobbazúgy, ha az ember tudja, hogy a másiknak mi baja vele. Köszönöm, köszönöm. (banalitás.) A vicces történetek tényleg viccesek voltak. És a néni is hozzájárult némileg a hangulathoz. Csak alig láttam valamit onnan a heverőről a fal mögül, hát nem ki kellett tennem szívemet lelkemet azért, hogy lássam a színpadot, meg rajta az embereket, csak tudnám miért, mikor egy, ott volt a tükör, amiben az egészet nézhettem volna, ha nem vagyok lusta felállni, kettő, a zenét meg úgyis hallgatni kell, nem nézni. (hm, mennyire bölcs...) de ez valahogy kezdi érvényét veszteni. (?) Azért csak megnézzük a nálunk ismertebb embereket, hogy na, ilyen egy nálam ismertebb ember. Minden bizonnyal ez is a csimpánzoktól eredeztethető.

Mameghát ismételten belengi a flatet a füstös élvezet, az hidrogenizáló csoda, a vízipipa olcsó mocskos füstje tűsarkakkal, mjúzik nekünk, valamit tennikéne, ma egykis Franz Ferdinandot játszunk talán tilosban a szoba egyik nyújtottabb szegletében a négy közül.

Ezáltal is üdvözletem minden kedves Domnak, Múzúnak, Katának, Ágnesnek.

Nameg ismét ide teszek a szélére jobbra, esetleg balra egy képet valami teljességel nem idevágóról. (de ez most talán idevág, csaka csimpánzból gorilla lett.) Mindenesetre ezek a képek szívemnek kedvesek. (vagy sem.)

1 megjegyzés:

Ernest Hemingway írta...

Dobok neked egy remek ötletet! Kapd el, jó? Nem lesz nehéz!

Fogd az agyadat, mint még rozsdátlan lábost és önts bele kb.1óra alatt elpároló mennyiségű agyvizet, az elfajzott tudat minden rejtett zugából, az összes szaladgáló csimpánzzal, neonatommal, Zzamárdi-tökéletességgel, asztronautával és a legújabb minőségű mezőgazdasági rendelésre gyártott plasztik kombájnokkal együtt és öntsd a lábasba! Föltétlenül fűszerezd frappáns invencionalitásoddal a verbális megnyilvánulást illetően! Adj hozzá egy egyszerű helyszínt! Semmi leírás! Keverd össze 2 jellegtelen karakterrel! Fűszerezd meg egy darab ártalmatlan, mozdulatlan cselekménnyel és jól kavard meg! Főzd amíg még bugyog, várdd, hog lehüljön, öntsd ki kis műanyagdobozba, küldd el nekem! Én megkóstolom és ha valahogy még ízetlen lenne, hát megfűszerezzük együtt egy kis adalékkal, ötlettel itt-ott! Aztán tálaljuk valami hangzatos, de semmitmondó címmel és ráragasztjuk a dobozra a törv.védre r-t.
Majd befaljuk míg színházkedvelő barátaink csak nézik milyen ízes, nehéz és élvezhető étel a dráma!
Persze az elkészítési összetevőkről nekik fogalmuk sincs.

Még mindig azt mondom, hogy neked főzőcskézned kéne...vagy kettőnknek együtt. Én benne lennék, csak rajtad múlik! ;)