2007. szeptember 17., hétfő

Mit meg nem adtam volna úgy két évvel ezelőtt, hogy betegséget színlelve (ami nekem annyira jól megy) hiányozhassak a suliból pár napot. Olyankor itthon hagytak egyedül és azt csináltam, amit akartam, de most. Ha itthon kell ülni úgy, hogy az ember azt sem tudja, hogy milyen közel üljön a lavórhoz, hát csöppet sem kellemes. Csüllög Katica (mert ő mondta, hogy mikor fiatal volt, akkor Katicának hívták) mesélte, hogy amikor meg mi még ennél is kisebbek voltunk Mickával, akkor képesek voltunk egész nap rajzfilmeket nézni, pedig már az összeset láttuk elejétől a végéig. Közöltem, hogy én már nem tudnék egész nap tévét nézni, még akkor sem, ha a Harcosok Klubját kéne néznem, vagy a Good bye, Lenin! -t (pedig azokat szeretem). És láss csodát. Mégis erre kényszerültem. Vagy a diétás kajákat eszem, vagy iszom, vagy a gyógyszerek, vagy a lavór feneke, vagy alszom, vagy a TÉVÉ!!! (ezt most olyan drasztikus zenei aláfestéssel kéne elképzelni, meg a késközeledéses félelmetes hegedűhangokkal, amikből minidg max négyet játszanak le.) Talán nem kellett volna elszólnom magamat, mert meghallotta az ég, és vicces kedvében volt éppen.
De sebaj, a világ tökéletes.
Példának okáért ma megyek Klarinétra, és ez jó. (csak nehogy rosszul legyél)
Erről meg eszembe jutott Orekrád Oszkár. (...a magashegyi underground száma, a szeplős váll következik itt az mr kettő petőfi rádión...)
Allergiás voltam Orekrádra. Ami igazán nagy problémát jelentett, főleg a Képzeletbeli barátnál, mert csak arra az időre adták nekem, amíg a Pécsi gálára készültünk. Még képem sem igazán van Orekrádról. Aztán mondták, hogy vegyem meg. Ha ennyire szeretem. (hát tényleg annyira szerettem.) De a pénzt is szeretem? Mindegy, nem is volt rá. Aputól meg nem kérhettem, mert ... (basszus, nem tudom, hogy miért ne kérhettem volna tőle...) És itt a hiba. MIÉRT? (ezmeg az a rész, amikor leborulunk a földre, és az ég felé nyújtva karjainkat, síró hangon kiáltjuk az előbb feltűntetett {nagybetűkkel kiemelt} szó betűit.) Igen. Már annyira bánom. Pedig akkor de sok hangszerem lett volna. Hiszen Orekrád nem volt más, mint egy hangszer. Amire cirill betűkkel volt ráragasztva, hogy Fender. És asszem temperával volt lefestve. És Bőgő húr volt az E helyett. Hát szerezhetek még valahol egyáltalán ilyen csodálatos dolgot? Nemhiszem. De leglább van miről írni, és sirathatom is Orekrád Oszkárt, meg a saját baklövéseimet. (ide most úgy írnék valami sokkal csúnyábbat, csak lehet, hogy cenzúrázza a Sajátos Szabályok Bizottsága.) Hát. Ez volt rövid megemlékezésünk Orekrád Oszkár barátunkról. (és itt jönne a leszegett fejjel kiejtett "nyugodjék békében" a végén elhalóan, persze nem jön, mert remélem még nem halt meg. - a szerk.)

Ja. Még valami nagyon jó kifejezetten önnek, Mihalics János Joachim.

Csüllög Katica minden nap teázott, amikor Zitáéknál töltött egy hetet. A délutáni teázásai alkalmával semmi különös nem történt, de az egyik nap a teafőző hirtelen sípolni kezdett. (ez meg a drámai hatásszünet helye, pedig az ilyenfajta teafőzők minidg sípolnak, ha kell nekik. Különben mi hülye emberek nem vennénk észre, hogy felforrt a víz.) De nem akármilyen sípolás volt ez. Egy ismerős dallam csendült fel. A Dongó. (aztaaa.) Zita csodálkozott. Mégilyet, hogy egy teafőző eljátssza a Dongót délután négy óra huszonhét perc harmincegy máodperckor. "Csöndesen elmosolyodott, s ült egy kicsit a félhomályban..."Levette a teafőzőt a a sütőlapról, visszatette, és a tefőző előlről kezdte a dalt. (leeseik az állunk.) Zita már nevetett is egy kicsit, de mivel Csüllög Katica teázni kívánt, éshát ő is, ezért eltekintett a dologtól, kiöntötte a vizet a Camtekes, vörös (hát mégis milyen?) bögréjébe, mert csak abból iszik, és English breakfast teafüvet tett bele (az is vörös dobozban van natürlich.), aztán tejszínt, és Csüllög Katica társaságában elfogyasztották délutáni teájukat, amolyan angolos módon, miközben paranormális dolgokról beszélgettek, mert Katicának előfizetése van az UFO magazinra, és boldogan éltek, míg meg nem haltak...

Ende

(Tizenhetedikére szóló estimese.)

Na. Egyelőre ennyi. Most játszom valami születésem idejével azonosan kelt ősrégi játékkal. (hogy mennyit fejlődtek azóta a játékok.)

Bild: Furcsa nő és lakkozott körmű kéz, illetve különbözű színű, méretű és egyébségű teáskannák, vagy teafőzők, a tegnaptól a holnapig. (Válassz egyet Mihalics János Joachim.)

Jesszusom. Megint a Foundation megy!!!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

A vöröset választom, 'ov korsz'.
És hidd, hogy csupán az egyedülálló formatervezés miatt,mert nem. :) És "és-sel" nem kezdünk mondatot.

Ide hallani.Mármint nem a Dongót
Köszönöm a csésze teát!
"Csöndesen elmosolyodott, s ült egy kicsit a félhomályban..."


Füstös bár. Alacsony falak. Bíbor, bordó, vörös. Kellemetlen sárga asztalterítő. Pipa, szivar, jazz. Harsány kacaj, kiömlő sör, a pincérnő mebotlik. Kék fogasra akasztott Chaplin-kalap, kárók a kézben, meg pikk talán. Sóhajtás, szarkasztikus mosoly, köhintés. Leteszed a klarinétot és leveszed a szemüveged. Az asztalra mindkettőt. "Szar az egész." -és hátbavágsz.
Aha, az élet tökéletes.
(A néhány hangra, amit játszottál.)

Ami pedig az smst illeti, azt hittem érted, de szomorú, másképp nem tudom mondani.A nyelv pontatlan.Pontatlanul pontos.Pont az?
Használják mások!Például te.Csak engedj olvasni, nnna!
Kérlek. MIÉRT? Mert az én Orekrád Oszkárom hangja karakterekben adhat csak hangot és csak kérnem kell, igaz? Én nem fogok elsiratni. :) Te meg írsz.

Mihalics J.J.E.K.

Névtelen írta...

Hoppá. Lemaradt, hogy "nem a Dingót, hanem a UFÓkat."

Névtelen írta...

mármint Dongót.
Dingó? Holjárokén?

QA írta...

Félreértés ne essék. Én értettem az sms-edet, csak nem emlékszem rá, hogy mi is volt az, de majd megnézem, csak Klarinét lefoglalta a délutánomat. Ilyen jó dolgot...
egész délután mosolygok.
=)

QA írta...

De énis a vörösnél maradok. Tudod, aza földöntúli vonzalom...
Arra gondoltam, hogy ezt a blogot neked ajánlom. Majd kiírom. Úgy hatásosabb, így nem olyan furcsa, hogy itt beszélgetünk.

QA írta...

Mellesleg az és-sel kezdődő mondatokat hagyd csak a sajátos Szabályok Bizottságára.
Olyan, mint a Magnum.
(frappáns válasz)

Névtelen írta...

Nnna, ilyenkor oly jó Mihalics János Joachim Efrájim K.-nak lenni!
Meg amúgy.Is.(Tisztelgés egy jó barátom nyelvtani logikája előtt.)
Most, ha a szőrszálhasogató volnékazt mondanám:"Mi az, hogy csak a hatásosság és a félreértések elkerülése végett emelsz ki pont engem Csordás Zita(pardon a megszólításért)tudatának teremtett kis baráti köréből!?Csupán."Persze nem vagyok én marha paraszt.Ló.a(s)zt!És mosolyg, mint a vadalm, de jobb dolog ad okot rá, mint egy klarinét. :) (Félreértés ne essék, nem áll szándékomban alábecsülni legújabb barátod. Már alig várom, hogy én is megismerhessem!)
Ez most
Szóval nekem
Én...

(szélforgó) :)
...