Miként is hangzott el néhai M. E. mondata? Az élet értelme az előbbrehaladás?
Jó, akkor legyen. És haladjunk előbbre a gerinctörő ónos esőtől jeges járdaszigeten, egyik végéből a másikba, közötte a kád üresen tátong, te vagy a Luciferbőrbe bújt mindent irányító Isten halszagú ködben, ez volt this is a begining of the beautiful friendship? Beszéljünk cipőkről, táskákról, körömlakkokról, végülis a mögött is van tartalom, nem csak a nagy szavak jelenthetnek nagy dolgokat.
És ezt a jelentéktelnnek titulált szót ki emeli a jelentékenyek közé?
Megtegyük? Hiszen neki az jó, mimeg eggyel több szerencsétlent használhatunk fel érdekeink érvényesítésének okán. De mi lenne akkor, ha már ő is tökély volna? Ha a többi kis jelentéktelen szavacska ezekután arra vágyna, hogy olyan lehessen, mint ő? Így az összesnek utat kell engednünk, és semmi különbséget nem tudnánk tenni semmi között. Nem lenne se jó, se rossz, csak valami, vagy még az se, és tessék.
Mossuk el a tányért, üljünk le a székre, és mindegy mi jön azután. Mindegy, mi, mindegy mi mindegy? Mi mindegy? mindegy mi.

Ahogy gondolod, legyen úgy, ahogy gondolod, rendben, elfogadjuk, a törvényt be kell tartani, a lámpát le kell oltani, gondolni kell az unokáinkra, és arra, hogy ugyanmár, Mária, mekkora házat vesz koszos pénzen a tiszta kezével?