2008. január 25., péntek

Szomtájmz áj fíl lájk komin Barszelona. End ol áj vanna dú iz gó bek. Gó bek.
Sajnos angoltudásom csekély mérteket ölt, inkább leírom így, mint nevetségesen rosszul, meg ezt nyomatja az ifjúság bizonyos rétege, egyszer adhatunk a szarnak egy pofont, nemde?
Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy visszamegyek Barcelonába. De komolyan komolyan. És nem azzal a komolysággal, mint ahogyan a fizikailelkiattrocitásaimról szoktam beszélni, tisztelt Mihalics, Ó kapitányom, kapitányom. Úgy esett a dolog kavicsa a tócsába, hogy a választott hat elsajátítandó nyelvjárás mellé jött mégegy, hogy hét legyen, ami már majdnem kilenc, merthát mi is kell ahhoz, hogy az ember Barcelonában élhessen. Legalább angolul, de legfőképpen sapnyolul kellene neki megtanulnia, "...és Isten látta, hogy ez jó." Ha ez megvan, akkor még mi kell, pénz, lakhely, munka, tanulni kell, és jöhet a többi olyan, amire itthon is vágyik az ember, a nagy ház, a kocsi , a kutya, a bélás, amiért keveset kell tenni, ámde annál tisztességesebben, sok szabadság, kölyök a kutyának, vagy annak a kutya, ha még nem szereztük volna be (egyébként a gyerekek imádnivalóak, ahogyan a kutyák is, csak ne sikoltozzanak a jelenlétemben), és sok sok szeretet, mert szeretetben meghalni kellemesebb, mint másképp, vagy akkor már mindegy? No milyen szép nemkerek kérdőmondat keletkezett a felsorolásból. Ez mégkomolyabban elgondolkodtat arról, hogy ezt a jelenséget hogyan nevezzük a magyar nyelvtanban. Ez is amolyan illeszkedés lenne? A többtagú mondatnál az utolsó mondatrész határozza meg a mondat végén álló írásjel (na ezt megint minek hívják...) írásjelet. Ajj, de ez így annyira egyszerű. Szeressük már túlbonyolítani az amúgy is bonyolult nyelvtant, he.
Visszatérve, lehetetlennek tartom a komoly elgondolkodást követően, hogy valaha is egy Carlos nevű szomszédom legyen a La Rambla meletti kissé mocskos mellékutcában. Nos. Ez elkeserítő. De álmodozni szabad. Hú, ezt ma Simon is jól megmondta az Eper és vérben (Strawberry Statement. Vagy mi az Istenfia). Azt mondta, hogy anno Amerikának voltak álmai, és talán jobb, lenne, hogy forradalom helyett még most is álmodozna. Angolul biztosan jobban hangzott a szöveg, és biztosan benne a volt az american dream kifejezés, de végérvényben egyértelműen mindegy.




Éljen Záborszky Gábor, aki valaha virágokon lépkedett.


megjegyzés. Az előbbi mondatnál elhagyva a magyar helyesírás mindennemű szabályát öncélúan felhasználtam egy pontot a mondatom végére, ezzel mintegy arcon köpve hőn imádott nyelvtanunkat. Te attya ég. Persze már sokszor megtettem, és jól esik, mint káromkodni. Kurva.



1 megjegyzés:

mana írta...

A versvégére pontotT a népnek!!