2008. július 23., szerda

A napok csak jönnek és mennek, egyesek tartalmasak, másokon csak enni támad kedve az embernek, de az az ember, akinek ilyesféle egyes napokon csak enni támad kedve, az evés közben néha gondolkodik, jobban belegondol és ráébred, hogy többet várt a napsütéses nyártól, mint hízást az egekig.

Mano a mérlegre áll, a szám nem kritikus, amúgy meg még most is soványka, de nem is ez foglalkoztatja főként, hanem valami egészen más. Méreckedés után a tükör elé áll, belenéz, meredten, a szemei karikásak és beesettek, borostás is, na gyorsan borotválkozz meg Mano, és eme gondos művelet elvégzése közben filmjeleneteket perget az agyállományában.

Jelenet egy.
Egy sármos idegen a villamoson. Kint eső. Bent titokzatos a légkör. Az idegen hátra tekint. A háta mögött ismerős. A idegen is ismerős az ismerősnek. Jé. Hiszen ez Mihalics és Mano.
Jelenet kettő.
Párbeszéd, melynek részletei titkosítottak a titkos légkör miatt. Mindenesetre Mano elképzelése szerint nagyon jól mutat a dolog. Hú, demég mennyire. A beszélgetés tartalmas, csakúgy gördülnek a szavak.
Jelenet három.
Szereplőink kávét isznak Budán. Ez mindkettőjüket megnyugtatja.

A borotválkoás véget ér, a borosták elutaznak a lefolyón át, Mano pedig úgy véli, már tényleg jó volna egyet kávézni.
Csak az a baj, hogy Mihalics nincs sehol.
Mano meg Mihalicsnak nincs sehol.

Mano beül egy moziba. úgy véli, erre a filmre majd emlékezni fog, amikor ország városoznak majd valakivel, és biztosan nyer vele, mert nem egy kasszasiker film, majd olyanokkal játszik, akik nem ismerik, csak a nagy filmeket. A film alatt is Mihalicsra gondol. Mi is lehet vele.

Mano vesz egy grapefruitlevet jó drágán, és hamar megbánja, de azért finom, aztán vesz egy doboz málnát jó drágán, és ezt is megbánja, de azért finom. Mihalicsnak elmondaná, hogy bánja, hogy megvette, mert nagyon drága volt.

Mano sétálgat a rakparton, és nézi a hajókat. Nézi, hogy majd melyikkel utazik el egy kis időre. Mihalicsra bízná Slomot, amig elutazik, hacsak Mihalics nem menne vele.

Mano hazaindul, mert már sötétedik, este az erkélyen fog üldögélni, és nézni az embereket az utcán, meg a fehér függönyt az erkélyajtón, amit a nagymamájától kapott. Ősszel talán Mihlaics is fenn ül majd vele az ötödiken az erkélyen, és szivarozgatnak majd.

Majd látlak, Mihalics.

Gondolta Mano, és értelemszerűen aláfestő zeneként szolgált gondolatmenete színesítésére a Hol van az a lány, aki tudja kezdetű nagysikerű sláger.

3 megjegyzés:

kavics írta...

Majd látsz 5.-én?
Vagy 6.-án.
Ott leszek
a rakparton.
Tenyérnyom a bal válladra!

de pszt.

segítsisten írta...

Most azért kőkeményen elgondolkodtam.

kavics, aki meg egy éva írta...

ó, segítsd meg, bizony.