Pubikám abszolúte elmebeteg versírási próbálkozása.
Kilöttyent a kóla. Két csepp a farmeromra zuhant.
És most siratja őket a többi.
A Talaj megremegett.
Kiugrott alóla.
A nadrágomra csöppent két kis kóla.
Nekik kilométerek. nekem csak szappannal mosható cukros folyadék.
Kettesben végezték. végre hajtották merényletüket.
Véletlen egybeesés.
A végső bűnbe esés.
Zuhantak. Nem volt szárnyuk. Nem hiába, hiszen kólák.
Hajdanvolt, egyszeri, cseppfolyós.
Csodálatos, édes, mutatós.
És most olvassátok össze a sorok kezdőbetűit! Na mi jön ki?
KÉAKANKVAZHC!
Azt sem tudom, hogy gondolta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése