Tudom, hogy úgy tűnhet, a blog meghalt, de egyszerűen nem tudok írni. Annyira sok dolog történik velem, és olyan érdekes minden, hogy nem tudok apró rezdüléseket í végletekig kivesézni, mert úgy tökéletesek, ahogy vannak, és nincsenek olyan nyugodt pillanataim, amikben kizárólag csak arra a világra tudnék összpontosítani, amiben hőseink élnek. De Kalter Mano visszatér még. Hiszen el se távozott.
Most is az erkélyen áll, dohányzik, és égszínkék éjszakai porszemeket érez az arcára esni.