Hát. Azon kívül, hogy az érzelmeim, mondjuk egy függvényen ábrázolva megegyezhetnek egy sinus függvénnyel, ami mínusz egy és egy között ingadozik, de ugyanannyira sokszor lép vissza a nullára, elég sok minden történik.
Csak azt nem tudom, hogy pontosan mi.
Semmit sem úgy élek meg, ahogyan láttam filmekből. Talán szégyen, de nem hatnak meg a dolgok. És ez a blog is személyes lett. Mindegy. Pedig ezt sosem akartam ilyen formában.

Szóval. A dolgok. Nem kell a szerelem, nem tudom érezni, sose éreztem még, és azt hiszem, egyelőre nem is hiányzik. Nem ez a megfelelő alkalom.
De lassan tényleg úgy érzem, hogy valami gonosz lakik bennem, és mindenkinek csak ártok. Így vagy úgy. Hát nem öröm az élet, ha velem éled.
De legalább nem vergődök a dühtől, vagy nem sírok, ha ideges leszek. Nincs semmi. Lebegés. Nem az az önfeledt, hanem kicsit súlyos.


De amikor egyedül vagyok, akkor tényleg egyedül vagyok. És bármit elképzelhetőnek tartok.