2010. október 2., szombat

Ha jobban szeretnétek holtan látni, öljetek meg, rohadékok.

Csak az a baj, hogy senkinek sincs hozzá mersze.

Persze, sosem adnám fel az életemet, csakmert mások nem tudják, ki is vagyok.
A lényeg, hogy nem kívánok többé ilyen intrikus szarkeverésbe bonyolódni önszántamból, mert az ilyesmi bizony kiirtja az emberből a maradék jóindulatát is.
Valahol itt kezdődhetett el az, hogy elfelejtettem azt a tényt, hogy nem csak vagyok, hanem létezem, és élnem is kéne, de ez a mocsár, amibe beleragadtunk, ez bizony csak egy mocsár. Semmi köze az igazsághoz. Még a hazugsághoz se, ha úgy vesszük.
Innentől kezdve pedig csak káromkodások sorát olvashatná az, aki olvasni akarná, de nem fokoznám tovább ezt az amúgyis kártékony bejegyzést, és kártékony jellemem kivetülését a monitorra. Szóval itt a vége.

És tényleg. Aki szerint jobb lenne, ha halott lennék, az szóljon.

5 megjegyzés:

Gutmann Jakab írta...

aki holtan akar látni, azt majd kinyírom én ,hahahah!!!!

A róka. írta...

pedig vannak ilyenek.

gergő írta...

azért volt benne jórész

Kristály írta...

Hidd el, az idő megkérgesíti az ember szívét...
És a tetteit is.
A sok "meghánytorgatás" miatt kissé megcsömörlesz majd.
Csodálkozni fogsz rajta, milyen mondatok hagyják el a szád.
Olyanok, amiket régen még gondolatban sem mertél megfogalmazni.
Ne add fel!
Lessz ennél még rosszabb is!
De én nem kívánnám Neked!
Majd a magírt sors...

Helyes ez a Gergő... :)

Édes Piroska írta...

üdv Manónak