De a dolog nem itt kezdődött...

sötétkék, aminek a szélén van egy kis fényes.

Amikor szélsőségesen rosszul vagy jól érzem magam, akkor kevesebbet írok.








szerintem ez elég kevés. dejódejódejó

Balaton

Most megint minden olyan jó.

Igaz, hogy a szembeházi szomszédok még mindig gyakorta állnak számomra érhetetlen okoból az ablakaikban a függönyt elhúzva, és a mi tömbünket kémlelve,

de azért jó az életem.

Ez így nem jó.

Ha szomorú vagyok, nevetek, ha boldog vagyok, sírok.
Anyád.

Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök már sorozatban az ötödik Romeo&Juliet-jét szívja, és mered maga elé, mert olyan érzése van, hogy nincs mire várnia. Most nem boldogítja a hétfői fizetésnap, az, hogy valaha volt egy szép felesége, az, hogy van egy jó állása, és az élete nem is olyan rég óriási fordulatot vett...Most nem.
A nyugalom sajnos egy szinttel fentebb lebeg, és Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök nem igazán képes elérni. Ez inkább olyan fásult dolog lehet. Amolyan, baszkiennyivolt.
Prisztungler Baltazár terézvárosi vegyészmérnök szerint ez éppen tökéletes időpont volna arra, hogy meghaljon, és újjászülessen.
Hamar elveti beteges és kósza gondolatát, aztán az szépen kikel másodpercek múlva.
A növényzet kivágása érdekében feltesz egy vidám lemezt, és visszaül a kényelmes foteljébe, ami a dolgozószobája közepén helyzkedik el, és amelyben olyan sok időt töltött, mióta a felesége elhagyta. Pedig milyen szép nő volt. Pedig milyen nagyon szerette. Pedig milyen vajon miért hagyta el?
Nem gondol semmire. Semmire az égvilágon, csak énekli azt a dalt, ami szól, egy kicsit talán sírva is fakad, végülis egyedül van, néha ezt is kell, mert szomorú.
Elképzeli, hogy egy film szereplője, mert ilyen jelenet nem akadhat az életben, és igazából élvezi is a reménytelen hazug szomorúságot.
-Szarul vagyok, de elég jól. - mondja titkosan a szövegét a levegőbe.

A szivar közben leég, mégegyre rágyújt, folytatja a tevékenységet, amit már két órája űz, aztán elalszik, a szivar kiesik a kezéből, és a ház felgyullad.


Bild.: Laskay Lujza, Prisztungler Baltazár, ifj. Prisztungler Baltazár

Abszolúte megnyugtató, ha a gyárilag csillogó csap otthon is csillog, és vízkőmentes.

Ki az?

Visszajöttünk a Beregből, életem szerelme.

HANGYASAV AZ ÉLET!















vagy csak szép.

Este van. A lakótelepi levegő alja narancssárgává válik, az aljánál fentebb meg távoli feketévé, és a szemközti házak ablakán belátni ilyenkor. Mano a Bartókot hallgatja éppen, azon is egy riportot az utolsó reneszánsz polihisztor úrral, aztán nem bírja tovább a beszédet, és átkapcsol valamelyik másik rádióra, hadd ömöljön az arcába az európai popkulúra idegesítőbbnél idegesítőbb feldolgozásokkal.

Mano ezt a rémséget hallgatva eltöpreng a jövőjén, de percek alatt belátja, hogy mindez értelmetlen, ugyanis tíz évvel ezelőtt egy hasonló eltöprengése alkalmával sem arra gondolt, hogy közel a harminchoz egymagában a jövőjén fog gondolkodni egy lakótelepi lakásban.

Legutoljára tizennégy évesen ringatta magát hiú ábrándokba.

Úgy képzelte, hogy testes kis szakálla lesz, amit majd gondolkodás közben birizgálni fog, mint férfiassága jelképét. Arról álmodott, hogy saját cége lesz, ami igazán hasznos dolgokat fog piacra dobni, és fel fogja karolni a tehetséges fiatalokat, ezenkívül órási tersszal és kerttel megáldott háza lesz Budán, és hozzá egy Jaguárja, amivel nemcsak a hegyre tud könnyedén feljutni, hanem (elképzelése szerint) a nőket is vonzani fogja, így minden napra jut egy szamba és jut egy twiszt is. Amikor pedig megunja a szürke hétköznapokat, majd kiruccan a Riviérára, hiszen ott lesz nyaralója, nem máshol, és természetesen a lába negyvenhetes lesz.

Mano fél nyolc felé azon kapja magát, hogy jövője helyett már a múltján töpreng, ami meggyőződése szerint az öregedés jele, és kicsit el is szomorodik, mert hiába képzelte tizennégy évesen azt, hogy mindennek a megvalósítására simán képes lesz, nem úgy adódott, hiszen Pesten lakik egy lakótelepen, villamossal jár munkába, egy nő sincs az életében, nemhogy kettő, néha cikkeket ír egy szar alak újságjába, szakállt növeszteni soha nem is próbált, mert azzal hatvan évesnek nézne ki. Ez a jövőd, Kalter Mano.

De ami jó, hogy a lába negyvenhetes lett, pedig erről igazán nem tehet.

Két perc múlva Mihalics csönget egy esti szaratós kávé elfogyasztására kedves Mano barátja társaságában.