2007. június 25., hétfő


A világ tökéletes.
Bár nem olyan, mint a filmekben. (bár azok talán nem mérvadók, de öröm nézni a boldogságot.)
Nincs sok pénzem. Nincs felhőtlenül groteszk formát öltött kapcsolatom. Nincs karrierem. (de hova is legyen.) Nincsen áldott nagy tehetségem. (csak van.) Olyan szép se vagyok. Nincsenek szuperképességeim. (egy se.) Sőt. Még kutyám sincs.

De sebaj. ami van, az jó. Majd három nap múlva talán nem így gondolom.
Megmost mondhatnám azt is, így zárójelben, hogy (azért nem jönnének rosszul ezek a dolgok, {főleg a sok pénz}), de nem írom, mert nem is gondolom így. Vagy az egészet csak hazudom.
MOst is egy kurvára lehangoló szám megy itten a winampban. (merthogy a windows media player szereti magát vizsgálni, és nem eredeti.) De. Nem romlik tőle rohamosan a kedélyállapotom.
Nos. mondhatjuk, hogy narkolepszás kataplexia kerített uralmába, csak amolyan feltételes módban, és a gyógyszereimet szedve nem érzek semmit. Még az a "olyan jó ez a szenvedés, olyan felemelő az egész, olyan sörnyen érzem magam, olyan szörnyen szörnyen jól" dolog sincsen. Pedig az jó. De ezis.
És nekem örömet okoz a hülye agysejtpusztító unértelmiségi műsorokat nézni. (igen, ennyire unatkozom, ennyire hülye vagyok, és ennyire műveletlen.) (különben nem. hanem tényleg jó.) (és hozzásegítema világot a működéséhez, vagy inkább a gazdaságot, és valakinek több pénzt szerzek, ő meg nekem örömet, mert ez egy kölcsönös kapcsolat.) (ettől föggetlenül pedig szeretem a művészeteket, olvasok könyveket {bár képekkel tagolva, kivéve, ha olyan jó}, de inkább novellákat, vagy képregényt, és a komoly zenét is szeretem.) Olyan érthetlen volna ez?
Merthát, valljuk be, velem is volt oylan, hogy ellentétben a gondolataimmal azt mondtam valamire, hogy ez egy nagy rakás sz#r. De most minek hazudni, akkor inkább titkolózzunk. Az olyan rejtélyes. Egyesek (na megint a filmekre godnolok) ezt is hazugságnak tartják, példának okáért egy csodaszépmeseszép megcsaltál, te gazember (hú), de a végén happy endre végződő (nem is lehet az elejére a dolognak ez betenni) filmet, vagy történetet, amikoris az egyik fél (általábana férfi bukik meg, vagy ő van beállítva rossznak, mikor a nők is ugyanolyan szépek, hogy megcsalhassák azt a felettébb fura, és felületesen ismert személyt, aki mellett éjszakánkétn alszanak) hűtlen a másikhoz, és a nő balhét csinál, tányérok repülnek, és nekik a legrosszabb, meg a kedves családjuknak, merthát, kit érdekelnek egy tányér érzése? (vagy akár egy mákszemé, azis szemfelnyitó Örkény iromány, az egypercesek közül való) Tehát, akkor már titkolózni sem szabad.

(Bevallom, egy percre kissé elbizonytalanodtam azt tekintve, hogy miről is írok valójában, de mivel nem vagyok annyira hülye, mint amennyire gondolhatnának a mysupersweetsixteen után, visszaolvastam, és frappánt végmondatot komponáltam a dolog fenekére.)

Tehát. Picture: Tekintve a tökéletes amerikai filmvilágot, valami egészen más. Ami szép, és még jó is.

2 megjegyzés:

Ernest Hemingway írta...

Az amcsi filmekben nem csak a férfiak hűtlenek! Csak ebben az egyben vágtál le egy logikai bukfencet a "tökéletes" világot illetően...
Az amerikai színészeknek meg üzenjük, hogy ha ellenállhatatlan vágyat éreznek a világot jelentő deszkák iránt,akkor menjenek asztalosnak!

A róka. írta...

Hát. Köszönjük szépen.