2007. szeptember 11., kedd



Már érződik a depresszív buzulás a fák ringadozó lombjaiba, hogy beleveszik az arcunk a ködbe, és pironkodva állunk a csekkel meg a bélással a sorban, pedig már majd leszakad a maradvány lábikránk, és romantikus alultápláltságban kezdünk szenvedni, és nézzük a felhőket, úúú, hogy rohannak, mert ez mennyire de mennyire egy idillikus lósz#r... Na gondoljátok meg proletárok, nyitva hagytam nektek a mondatot.
Tényleg mindenki kezd megint begolyózni a mindenki mástól. Legalábbis én most kibillentem egy percre a tökéletesség állapotából, (persze így is higgadt maradtam) (hahaha), és ilyen már rég fordult elő. (viszonylag) Nem igazán vagyok már képes sokáig elviselni a semmin való haszontalan hisztit, szenvedjünk diszkréten. Időnként szomorú és ideges leszek ettől. Nem tudok vele mit kezdeni. De ha meg nem kezdek vele semmit az ég világon, akkor meg az a baj. ez mindennel így van. És megint eljutottunk a szenvedés, no igen, és Mihalics János Mózes mondja, a szavazás fontosságához. (Mert szavazni, kell.) ezen az áldott dilemmán való rágódás azoknak a bizonyos embereknek a lételeme, mint a politika, a pénz, meg a szerelem, csak ezeket fontosnak is tartjuk, azt meg nem. (najó, a politikát nem tartja mindenki fontosnak, de anélkül nem megy)
Dehát miről is szól megannyi film, és könyv, meg képregény. Arról, hogy a főhős, főszereplő, esetleg Kalter Manó hosszú és kitartó erőfeszítéssel átvergődi magát az élet viharain, vagy egy rosszul kezdődő időszakon, de aztán minidg akad benne valami jó. És a szenvedésben is várhatjuk a jót, úgyse lesz rosszabb (ha már egyszer ilyen sok helyről ömlik ránk ez a történet) és ez persze azt is jelenti egyben, hogy mindenki szenved. ("Csak én tudok versemnek hőse lenni...") És ha egyszer ennyire sok minden szól erről, akkor a mondat már alá is van támasztva.
És mennyire jó is lenne, ha ez így volna. Csak az a baj, hogy én ezt egyáltalán nem tudom. Csak milyen jó dolog belelovalni magadat egy ilyen logikusan összehozott eszmefuttatásba.

A mai napon még egy dolog fennakadást okozott életünkben. Péterfy Bori Petőfirádiós száma, meg a Foundation vagy mi. Egy ideig élvezetet nyújtottak, de ha már a csapból is az folyik, (vagy hülyegyerek ne hallgass Petőfirádiót!) akkor a menet közbeni dúdolással az ember nemcsak önmagát, hanem környezetét is károsítja. És kénytelen kelletlen, ismételten meg kellene szeretni ezeket a számokat (bár "nincs van" is az, hogy nem szeretjük) és ha így dúdolgatjuk magunkban, akkor mondhatjuk, hogy: Hát azért dudorászom ezt, mert szeretem.
És ha valami zenét az ember szeret, akkor persze, hogy ne jut eszébe a szövege, de még a dallama sem, mert miért jutna. Eszébe sem jut. Csakhogy hallgatni akarja. Helyette az ilyen számok zaklatják. De ha mondjuk ezt a kettőt megszeretném, akkor lenne más, amit nem szerethetek, de legalább ezek nem fognak az eszembe jutni.
Ó. Mennyire egyszerű...

(namost megint szövögetheted tovább kedves és mélyen tisztelt Mihalics János a dolog lényegét, tartalmi értelmének tartár.)

Bild: Mártás.

4 megjegyzés:

Csepella Olivér, a pék írta...

véletlen tévedtem ide, de ez valami eszméletlen jó dolog. minden elismerésem meg leborulok.

Unknown írta...

Nézd már, mások is látnak még benned reményt! Nem tudlak már sokáig kisajátítani magamnak, mint egyedüli olvasód..brüh

"(namost megint szövögetheted tovább kedves és mélyen tisztelt Mihalics János a dolog lényegét, tartalmi értelmének tartár.)"

Nem vagyok ügyes kézimunkák terén.(Akit szülőanyja kiröhög, ha tűt tart kezében.) Szavakkal te fogod jobban közre a fonalakat. Mázas maszlag,mi? De nálam jobban senki sem tud a szövőszék mellett ácsorogni és lesni, ellesni, de nem használni, nem mindig, direkte nem... vagy képtelenül.csak lenni, mert ha már magam hőse vagyok(mondotta kérem!) jogomban áll képességet választanom. És ha mégsem, akkor is. Mert mi az, hogy mégsem, hős vagyok! Persze nem én választok. De mi az, hogy más is az? Akkor feleannyit sem ér a dolog.
Mi az, hogy másnak is fűt a kályha? - döbbent Frickó. Mélyebben mint én.
Képesség az, ha az ember nem több, mint tolvaj? Mert olyan szépen lopni senki sem tud, mint én... Észrevétlenül és renddel, rendszerrel övezve; és az áldozatok még örömmel is buzdítanak "Ugyan, mi közöd neked az almához?! Menj innét és ne siránkozz!" Azzal a rohadt almával a számban születtem, mint egy torz sültmalac. Persze, hogy jövök én ehhez, akár te is mondhatnád és én irigyelném azt is, mert te nem mondod a nylevre, hogy "Köszönöm szépen, de mit kezdjek vele?" Akkor meg minek írok neked vissza egyáltalán?
A sültbolond.
Futóbolond.
Balfácán.
És hogy lehet imádni ezt! Szép.
(De a fácán rágós.)
Szerencsére az alma szép.
(És az nem rágós.)
A legszebb.
(Bár az savas.)
Már hogyne volna az.
(De azt meg szeressük.)
Elkanyarodtam.?!...(áj dont lájk tu konkretiz)

A politikai eszmefuttatást illetően: nem jut eszembe semmi, csak egy dömpert látok magam előtt

Kedélyállapotodat illetően azonban tartalmasabb gondolatokat sikerült felhalmoznom.Hazugság. Korántsem tartalmas, csak igazi. Nah, PRO és KONTRA? Mózes, persze, tartsunk kávészünetet, de holnap huzzunk innen, mert k*rva meleg van itt és kib*szott messze van még az az örökkévaló vursli, amiről mindig pofázol, igaz? Mózes! MÓZES! Mózes?

AZ EGYÉSZ ÉLET A SZÜLETÉSTŐL A HALÁLIG EGY STILIZÁLT PSZEUDÓ-MONOLOGIKUS DIALÓGUSBAN:
Mi?

Ahá!
Mi?
Ahá!
Mi?
Ahá!

Mi?

BLOGOLTAM NEKED! MOST UTÁLJ, KÉRLEK.

Unknown írta...

Jah,éskérnékegyrántottsajtot tartáttal! Ahogy Gabosvárott irattatott.

A róka. írta...

Rendben. Csak találd meg a műanyagszékes százforintos eredeti kínai fröccsöntött kávézót a mocskos sarki lyukban, és mehetünk. Ott úgyse keresik se Mózest, se Jézust, és Mihalics János Joachim Efrájim Kishont sem.
Jajjés tisztelt csepella olivér, a pék - hát köszönjük szépen.
(álmomban sem gondoltam volna, hogy Mihalics Joachimon kívül valaki még elolvassa ezt.)
(ezért méginkább jól esik.)
És megint úgy írnék a csirkékről, amik ma felszálltak a villamosra, és a postai sorról, meg a klarinétról, és a kisebbségi komplexus érzésről, de akkor megint itt írok valamit, és nem ott, pedig az a szabályos, és Szalay Attila szófordulatán felbuzdulva, ott lenne a kasa.
Noüdv. jót. Most nem írhatok sokat,(már megtettem) mert Micka játszani kíván.