2007. október 13., szombat

Így megy ez. Isten valamit elszámolt odafenn. De csak azért tette, hogy én nagyokat nevessek a sors fintorán...Hehehe. Most is nevetek. Kerülget a szívroham, és kezemlábam jéghideg. Nem olyan jó dolog ez akkor,amikor hevesen írni vágyik az ember.
Csodálkozom hát,hogy mik adódnak az életben. Mihalics, most aztán jól elbeszélnék melletted kristálycukrot eszegetve, és folyton Örkénnyel meg valami kretén rajzfilmmel példálóznék, folyton közbevágna valami a gondolatmenetbe, és azt sem tudnánk, hogy mit akarunk mondani,mert addigra már annyi mindenbe belekezdtünk, hogy ejj máris írtam négy sort róla. Most. Igen most. A Világ tökéletes. Hibátlanul, Este is van,hideg is van, lámpa is van. A történelem és a kémia is kevésbé tesz zaklatottá, csak az ábgeo kavar be egy kicsit, de sebaj, majd az is megoldódik, és végre karácsony lesz.
Bármilyen nap is van, és úgy érzem, hogy az karácsony előestéje, csak mondjuk Californiában. Vagy kilenc évvel ezelőtt. És sokszor arra is gondolok, hogy az mégmennyire jó volna, ha valóban kilenc évvel ezelőtt lenne, de aztán belegondolok abba is, hogy akkor megint átkéne élnem egy csomó dolgot. Rosszat is, jót is, és őszintén szólva semmi kedvem nincs hozzá. Persze bennem is ég a vágy,hogy megváltoztassak ezt-azt amolyan Orwell módra, visszamenőleg, dehát hogyan is csinálnám? Most eszembe jutott kedves Potter barátunk mágikus világa, éshogy a rossz emlékeket kitehtjük a merengőbe, de minek. akkor nem is lennének rossz emlékeink, mert én biztosan az összeset kiszedném az agyambólm de a többi ember nem. És őkúgysem úgy élték meg az olyan dolgokat, mint én, tehát annyira sok értelme nincs, max annyi, hogy engem személyszerint nem nyomaszt tovább Gülü halála. Bár asszem mást amúgyse nyomasztott. Aztán ottvan az időutazás. Ennek is mennyi formája lehetne. Meghát mi történne? Visszamegyünk, nem hagyjuk meghalni Gülüt, és visszajönnénk valahová, és Gülü élne? Akkor veszett az egész minden,ami eddig volt, kb törlődött az általunk megélt életünk. Ha "visszamegyünk" akkor nem oda megyünk, hanem valahová. Tehát ez sem megoldás. Csak akkor, ha ez nem így van. De sajnos időt utazni nem lehet.
Persze az idő nagy úr. Begyógyítja a Gülü elvesztésénél elszenvedett sebeket. És siessünk. Mert letelik. Igen az idő. Amelyik a miénk, csak olyan nehéz megszólalni (ezért is írok, de Mihalics esetében mostanság még nehezebb, nemde?) Vagy tenni valamit. Bár azthiszem, hogy tettem szegény Gülüért, csak úgy látszik nem eleget...Mindenütt a Carpe Diem-et nyomatékosítják, hogy ez mennyire jó. Hogy ne féljünk semmitől. De félni jó. Csak úgy simán félni, nem rettegni. Mert az rossz, persze az is jó, csak kicsit később,amikor kiderül,hogy áh, túlélem. Kíváncsi voltnék rá, hogy aki sulykolja belénk az élj a mának dolgot, az tényleg úgy él e. Ésha mindenki úgy tenne, akkor az se volna jó. Mennyi átgondolatlan öngyilkosság kerülne a hírekbe, mennyi bűncselekmény történne meg, milyen sokan látnák be, hogy hoppá, hiába voltam ellenállhatatlan, neki mégsem kellek, és belebetegszem a fájdalomba (ekkor jön az előbb említett öngyilkosság, hátha az a valaki belátja, hogy engem szeretett) de mit ér vele, az élet megy tovább, mertha így volna, senkisem törtődne az öngyilkosságokkal, mert túlzottan mindennapi cselekménynek számítana. Akkor akár tömeges önmérgezéseket is tarthatnának napszámmal, és így halna ki az emberiség.
Ellenben. Ha valaki akkora mázlista, hogy a bátorsága nem volt hiábavaló, akkor minden rendben. Az jó. Mindenesetre az a szerencsés nem éne vagyok, ígyhátmeg sem próbálok megtenni olyasmiket, amiket jelen esetben nem tennék meg. Majd inkább gonolok rá, és eljutok az öngyilkosságig (amit sohasem tennék), esetleg a sikerhez (ami sohasem történne meg)

De az élet szép, és kész.

1 megjegyzés:

sztics írta...

óigen, önts belém lelket drága unokahúgom :)